Magamnak - Dúdol a múlt

Magamnak

Te voltál, félhomály
szikrázott szemedben.
Mézízű muskotály
emberi cseppekben,
egy sorsnyi pohárban.

Kiittam a múltat,
a jelent, a jövőt.
Kedélyem kiutat
keresve csömörlött
meg az elmúlásban.

Az élet körhinta:
magához visszahúz.
Hol lőpor, hol tinta;
náthára tetanusz
a tömeg, hogyha fél.

Te voltál. Nem vádlok,
csak vallok: magamnak.
Az élet egy árok
fölött ingó madzag,
min száz költő henyél.