Létrejönni - Őszi színek

Létrejönni

Másokban álmodtam meg magamat,
mások lelkében voltam daganat,
amíg csecsemőnek meg nem értem.

Másokból ismertem meg magamat,
másokból merítettem hatalmat,
hogy megszülessek a szembeszélben.

Az alvajárók lépése voltam,
a hűs éjben magamhoz tartottam
egy anyaméhként meleg vánkosig.

Cudar utóíz voltam a borban,
ott voltam, amikor a csont roppan,
a részeg mégis feltápászkodik.

Te álmodban átkokat dörmögtél,
pénzed voltam, és te elköltöttél,
vándor árusok, ha kopogtattak.

Szíved jégcsapjában az örök tél
félve titkolja, hogy te törődtél,
mikor múltba zártál gondolatnak.

Már látom magamat a tükörben,
simogattam, majd beleütköztem,
s a szilánkoktól érzem, hogy élek.

A saját arcomban megfürödtem,
a groteszk külvilág közt és köztem
emlékké tűntek a különbségek.