Labirintus - Ahol most állok

Daneel•  2021. december 16. 13:01  •  olvasva: 136

Az útvesztő

Ez itt egy labirintus.
Faltalan, nem misztikus,
ellátsz a horizontig.
Élni fuss? Meghalni fuss?
A lábad száz konfliktus
gödrében botladozik.

Egy életnyi útvesztő.
Születésed túszejtő,
s az út Stockholm-szindróma.
Gallyakká satnyult erdő
baglyaiból tör elő
huhogva a szinkópa.

Mint egy régi kazettán.
Táncra perdülsz, és megszán
az Úr a néma csenddel.
Volt egy fiú és egy lány,
mennyek közti gyehennán
a nászuk csókként telt el.

Volt egy férfi, volt egy nő,
nyárutónyi őszelő
cirógatta hajukat.
A nő szerelmet sejtő
szemében fátyolkendő
volt a könnykék ámulat.

Volt egyszer egy útvesztő.
Egy üveg bor. Bút vesztő
kortyok a falak között.
Egy mondatvégi vessző
a névtelen névelő
szeme közé könyöklött.

Az ember pedig dalolt.
Egy térképnyi valaholt
kovácsolt hangjegyekké.
Hegyet, óceánt, atollt,
s leszállt a hamvába holt
sorsa hűlt helye mellé.

És beszélt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2022. február 2. 08:58

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2022. február 1. 13:14

Stockholm-szindróma.

Daneel2022. február 1. 12:27

@Törölt tag: Danke schön, ahogy egy bölcs párizsi mondaná :) Amúgy szólíts Ákosnak.

Törölt tag2022. február 1. 11:35

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2022. február 1. 11:32

Törölt hozzászólás.