Kiállítás képekkel - Ahol most állok

Kiállítás képekkel

 

Elmentem képeket nézegetni

a Hősök terétől pár percnyire.

Fiatal voltam, korom semennyi

ráncát a tócsa tükre elhitte.

 

Lámpáktól volt sötét az alvó tér,

s a plakátok voltak a mécsesek.

Borzongtam ott, mint aki nagyon fél,

s a képeket elhittem életnek.

 

Benne lapultam minden vonásban,

s magamra ismertem ott, a csendben.

Merengtem, s tébolytól rakoncátlan

hajam a többiekre szegeztem.

 

Mind előrenéztek, s hogy mit láttak?

Azt nem súgta meg az őszi szellő.

Álltak, szobrai a megnyugvásnak,

s panoptikumuk mosta az eső.

 

Esett, csepegett, könnyezett az ősz,

állt, merengett s álmodott az ember.

Régi mese már. Felnövök, felnősz,

és minden csoda megfakul egyszer.