Kheirón - Dúdol a múlt

Daneel•  2021. december 16. 12:40  •  olvasva: 80

Kheirón

Mielőtt elindul a tükröt éhező
szemével éjjeli desszertként felfalni,
magával diskurál: a világ névelő,
csakis ő a főnév, s az élet egy ragnyi.

Korábban színész volt, nemzetek színpadán
imitált népirtást gyászszínű rózsákért.
Bombákkal határolt, szigetnyi Kánaán
a béke, mi eltűnt, amikor hozzáért.

Már nincsen semmi sem, sosem volt semmi sem:
a szürke ablakok üvege kárhozat.
A jeges kandalló tüzében meghitten
sercegő bűntudat ígér csak álmokat.

Éhesnek született, mindenkit megevett,
míg ezer lélekként lett a sors pasziánsz.
Ha magát kirakja, utolsó lehelet
gyanánt lesz tükrébe fonnyadó, fajnyi ránc.

Százezer darabra szakad szét a szellem,
amikor arcában meglátja tetteit.
Százezer színész lesz, százezer szerepben
kezd mindent elölről senkivel, semeddig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!