Képkockáról képkockára - Új kihívások

Képkockáról képkockára

A fej lehull, az agy lefagy,
de átkarol a képernyő.
Holttá hajszol kópé árnyú
köpenyével - te egy nyúl vagy:
faji öngól
a kalapból.

Otthon elnyúlsz, elbújsz, elmúlsz;
burkod alatt vagy önmagad.
Lelked nyaggat, hogy ön-megedd
magad. Magod. Ma a múlt túsz:
benned forgat
horrorokat.

Képkockáról képkockára
nézed vissza az életed.
Néhány hiba még alattad
les sunyin, de nemsokára
szóra bírja
a stáblista.

Az agymozidban melléd ül
szmokingban a vén képmásod.
Kommentálja a képmeséd
önszabotőr élét: derül,
nevet rajta
s megsiratja.

Hol csecsemő, hol csecs-evő
vagy a vásznon, majd agg-bátor
romod vágyón a mélybe tér,
s felzeng a melletted levő:
"Várj, barátom!
Újrajátszom."