Képeslap a jelenből - Átmeneti időszak

Képeslap a jelenből

A híd tán smaragd, de a víz kékjén
elterülve csak elhasznált fémtömb.
Hiába szép, bár táncol rajta fény,
de vastestére a művi volta
gonoszul feledéskönnyeket önt.

Cifra teteje, akár egy torony,
melynek ember faragja meg lelkét.
Kinyújtom a kezem, és megfogom,
majd ahogyan ifjú bőröm csontra,
smaragdja képeslapra bomlik szét.

A Duna azúrja egészen más,
múltat is, jövőt is fojtott már meg.
Csak hömpölyög, s mikor fiad elás,
örökifjan köszönt e förgeteg.