Daneel blogja

Keserű. Kortyolom;

keserves gondokon

úszkál a gondolám.

Pókízű. Kiköpöm,

szőttéből kisködmön

leszek egy tombolán.

Megfestesz. Vörösest

mázolsz rám, vörös est

tüzében forr a hold.

Édeskés. Lenyelem;

éles kés a lelkem,

de érted tompa volt.

Szösszenetek

Kint csapadékzik

Vacak a testem, forró, de vacog,

esőcseppekként hullnak jégcsapok.

A felhők fodra mosolyt imitál -

az Úr ránk vizel, majd gargalizál.

Az a mennydörgés

Az a mennydörgés. Dörgő mennydörgés.

Nagyon úrias, zengő, fennkölt és

rohadtul hangos, ne gargalizálj!

Ezért mennydörög a bikicsunáj.

Szférákat zenél

Szférák zenéi, Isten és pár húr,

ujjadon egy hang zenévé rándul.

Megrándul a hang, kirándul a láb,

legalább arm a kar és leg a láb.

Szótáram szerint

Szótáram szerint vannak a szavak,

egy szerelmes dal s két magnószalag.

Van még az ajkad, van még a kezed,

igaz szerelmed és a herpeszed.

Herpeszbe állok.

Ködanyó

Jó látni téged.

Bölcs sánccá mélyed

arcodon a ránc.

Mosolyod fakó,

egy hallgatag szó,

egy daltalan tánc.

Szíved víg, dobog;

lomha gyilkosok

a múló napok.

Eljössz-e holnap?

Néznénk a holdat.

Néznénk, hogy ragyog.

Nincs, nincsen

Tintából ének, a betűk élnek.

Szavakból dalok, a mondat halott.

A költő részeg, dühös és vacog.

Ragokból rímek, hangzásuk rideg.

Nincsen katarzis, minden sor hamis.

A cigicsikkek közt a szív kavics.

Sorsokból sorok, néhányuk zokog.

Könnyükből egy kép, legyen csodaszép!

Rajt áldást mormog az Úr csodaképp.

Vágyakból közöny, a szív elköszön.

Színekből vakfolt, a lét csupasz volt.

A bú is öröm, csak félrehangolt.

Egy kortyból ezer, gyarló az ember.

Társakból magány, jobb lesz így talán.

Az élet tenger, ülök a partján.

Your grin's pale, your Grimm's tale

of joyful life faded.

A singing nightingale

is my heart. You pained it.

It can't beat, you pained it

with whispers which dispersed

gruesome seeds of hatred.

Don't hurt it! It is cursed.