Daneel blogja

A magyar nem mekegő nyelv

Ez egy vers:
cseppet nyers.
Versekben
fejtettem
meg lelkem;
lehettem
felelet
s szeretet!
Egyszer sem
terveztem
meg versem.
Tervetlen
sejtelmek
lebegtek
fejemben.
Megfejtem!,
rebegtem,
s jegyzetem
kerestem.
Elestem...
Ernyedten
hevertem
termemben.

Fejetlen
hevemben
elvesztem
fejemben.
Jegyzetem
elcsesztem.

Versemet
'e' helyett

azzal zárom, hogy mindenkinek kellemes szombatot!

A százéves robot, aki kimászott az ablakon, és írt

Rútul kopaszodom, régi gyártmány vagyok,
a garanciám már kilenc éve lejárt.
Áramköreimben múlt századi hangok
néhai gazdái szidnak mint szakadárt.

"Székkompatibilis, elfekvő széria,
magas fogyasztású, létközömbös modell!
Lopott tolladból a Ria-Hungária
féltő kritikája két ebéd közt fogy el!"

Nem vagyok Petőfi, de két üveg között
Ady föl-földobott köve lehetnék én.
Egy kallódó kavics, ki megrökönyödött,
hogy Kölcsey Husztja a mai karantén.

A huszonegyedik század költői már
a múltba révedő wales-i bárdok lesznek,
s József Attila Dunáján túl a határ
könny-párából inthet a régi jelennek.

Eljön majd a hajnal, mit másként köszöntünk;
épen vagy szolgaként, azt még nem tudhatjuk.
Mi minket felemészt, az van még előttünk:
a kaparó torok s egy élettérnyi zug.

Angol inas kontra Teletubby: Edgar ellen Po

A tél a pók kedvenc évszaka,
hiszen temérdek Mikulás van.
A makulátlan-Mikulátlan
otthoni szettjük egy pizsama.

Amikor a hangulat fagyos,
ők jég-csapolt sörrel jönnek el,
majd alkoholnapig kinn telel
néhány párosujjú agancsos.

Párosujjú pitás kosaruk
görög emlékektől maszatos.
A kés fürdik, míg a villa-mos
csaholva elhalad alattuk.

Már megtömegközlekelődött
a sínen horkoló fémbaba.
Álmában rabló: Ali Baba
negyven végzete közt rejtőzött.

Már hajnalodik, a kisváros
reggeli csa-tornától tikkadt.
Lököm a Schobert, de már izzad
s izzik számos Nap és napszámos.

Hőség

Dzsingisz úr leguggolt, s káni kula lett belőle:
hővé foszló hadurunk barna hanggal muzsikál.
Lebarnít, megpörköl, majd kávévá lényegít át,
s engem megivó sugara füzetembe firkál.

Képes ő arra, hiszen kán és nem can't a címe,
hogy ültében egy egész Gellért-hegyet megsüssön.
Saslikként a madaraknak átlyukasztott urát,
s-őrnek legrészegebb harcosát ideküldve jön.

Ferde szemmel néz rám, talán meg is lovagolna,
de a mongol számára öngól az angol humor.
Hadvezér volt egykor, most barbecue-zó napsugár:
a Teremtés koponyájában egy csöppnyi tumor.

Keletről jön és sárga: csakis Dzsingisz kán lehet,
mivel Szándo kán egész héten szabadságon van.
A hője elől a Duna-partra menekültem,
de olcsó testemet elsodorta az árfolyam.

Igen, ez egy tóparti ábránd

Ez egy tóparti ábránd. Nem hoztam kompot,
de a nagyinál szerencsére van komp-pót.
Megesszük a hajónk, ahogy ülünk rajta,
s halljuk, mint zenél űrkutyánk: Bala-Lajka.

Hullámzik az állóvíz: szerintem fekszik.
A hátán be is evezünk valameddig,
majd kacsaként úszunk benne pillangóban.
Belénk ütközik egy ponty: szintén hajótlan.

Erre a betűknek van még stílusa is:
a gyé mondjuk kényes, az a szociális.
Az az aszociális gyékényes pedig
ön-óvó falat emel a tómederig.

Ez egy tóparti ábránd volt.