Daneel blogja
GondolatokEppur si muove - Új kihívások
Eppur si muove
Tiszavirág-élteket betonba
burkoló, fátum-fátylas városok.
Benne lomként vársz rosszra s Kronoszra,
míg a Föld felőled is elmozog.
Teg-napilap vagy: a vezércikked
sarjaid spanglijában csiga már.
Füst-formájú emléked az ihlet,
melyet a Föld nélküled visszavár.
Tégla a téglán, mint kor a koron
elfekvő emberiség-emlékmű.
Ha belépsz ajtaján, ne vedd zokon,
hogy azért oly rideg, mert élethű.
Szem-ellenző szemellenző - Új kihívások
Szem-ellenző szemellenző
Szemodvunkban hullámzó pocsolya-
lelkünk ma is belepi a hínár.
Hogy megvédjük, kábán nyúlunk oda
- a kezünk önféltésből tétova -,
de késő, a víznek nyoma sincs már!
A gödrök dzsindzsás dzsungelét másszuk;
vannak indák, ingók, de indok nincs,
csak undok: hát azt indoktrináljuk
- egy hézag kitömve, marad száz lyuk -.
Így lesz a bájból baj s a kincsből lincs.
Szemet szem ért, embert pedig ember,
mégsem szólunk, ha túl nagy a teher.
Álom - Commerzbank
Álom
Az
álom
csepp vigasz:
megcsodálom.
Majdról dadog,
s benne vén
vagyok
én.
Léptem csak ránctánc:
hús az acélban.
Emberi zománc
géppé aléltan
szendergő elmém
szoftvere körül.
(Éppen ideül
énmellém egy rém.)
(Rém:) - A múltunk banális.
(Én:) - A jelen bináris.
(Ő:) - Csak a dolgozó fél.
(Én:) - De mi velük a cél?
(Ő:) - Az embertelenség.
(Én:) - Itt ember terem még?
(Ő:) - Inkább csak az eszme.
(Én:) - S mihez kezdtek vele?
(Ő:) - Lassan elfelejtjük.
(Én:) - Lassan elfelejtjük.
(Ő:) - Ezt én mondtam neked!
(Én:) - Már elfelejtetted...
A
reggel
sugara
most megneszel.
De az álmom
nem vesz el.
Átfon.
Kell.
Vakon - Commerzbank
Vakon
Éjszaka van nappal, hűvös, csillagtalan.
A fehér bot ében, s álmon járok ébren;
megbotlok-felkelek: tízezer alakban
nem látom önmagam a lelkem tükrében.
A kutyám nem morog, be van tanítva már.
Vezetem vagy vezet, sejteni sem lehet;
mondják, hogy emberként mi vagyunk a tanár,
de nekem kutyám, neked vágyad mestered.
Borozunk, a löttyöd vörös-e: nem sejtem.
A sötétben mindegy, mi barna, mi fehér;
ezért csak hallgatok részegen, csendesen,
s így másképp tudom meg, az ember mennyit ér.
Ecce Homo - Pánik
Ecce Homo
Az ember tanul, fejlődni akar,
célokat állít, majd könnyzivatar
árán lassacskán mindent megszerez.
Serleget fényez, diplomát rak el,
majd gyógyszerért nyúl, lefekszik, ha kell,
s hiszi, hogy egyszer minden rendben lesz.
Kifelé tekint, befelé nem mer,
megtanulta már, hogy szörnyeteggel
akkor játsszon csak, ha azt kint leli.
Gyógyszerért nyúl, vagy serleget fényez,
célokat állít, közben önképez,
de önképtelen boldognak lenni.