Hangyányi-parányi kavics - Délutáni éjjelek

Hangyányi-parányi kavics

Hangyányi-parányi torzszülött az ember,
deformált kavics a világmindenségben.
Álmokat ringató, keserédes teher
szívünk rejtekében a fakuló Éden.
Hangyányi-parányi kavics az égbolton,
mi a lét nagy gondja? Egy napra megoldom.
Feltűzöm jelvényként arcomra a sorsom,
minden tévedésem, minden szégyenfoltom.
Nézd meg alaposan! Ez a két arc rokon.
Hangyányi-parányi kavics a föld alatt,
te sosem panaszkodsz. Hol leltél irgalmat?
Hangyányi-parányi kezemmel megfogom
a világ gondjait, majd dalokba fojtom
ezt a soha véget nem érő körforgást.
Hangyányi-parányi kavics az égbolton,
hangyányi-parányi csókod ad megnyugvást.