Gondolatszilánkok - Dúdol a múlt

Gondolatszilánkok

Porfelhőt álmodtam
az ember sírjára.
Ittlétünk a világ
mesévé sikálja.

Egyszer volt, hol nem volt,
ember volt, de megholt.
Sorsunkra élvezni
hoztak egy dementort.

Kiszürkült a szürke,
szürkébb, mint valaha.
Kék tollal képzem át
képzetem szavakba.

Van, kinek célja nincs,
de rajta rügy terem.
Kertész Imre ilyen:
sorstalan s ág egyben.