Gondolatok - Őszi színek

Gondolatok

Köd vagyok a saját szemem előtt,
könnycseppekből faragott stoptábla.
Némán merítek akaraterőt,
hogy elutazzak a boldogságba.

Beszív-kifúj, beszív-kifúj, pihen.
Az életben nem édes semmi sem.
Füllentek a világról, s elhiszem;
torz tükrünk nézzük valamennyien.

Nászútra indulok a holdfényben,
a sötétségből merítve vágyat.
Szerelmes dallamok egy holt lényben:
hajnalra megfakuló káprázat.

Zöld üvegbe rejtett komlófolyam,
háromszáz forintért egy kis derű.
Macskaként nyalok bele, cirmosan,
de minden cseppje életkeserű.