Faládácska - Őszi színek

Faládácska

Farigcsáltam a faládám
egy sikolytól halk éjszakán.
Félkész volt csak, abszurd látvány,
pöttöm akasztófa talán.

Megmártottam az oldalát
sápadt arcom híg vérében.
Beszélt hozzám, s félholt dalát
dúdolgattam hajnalébren.

Belerakom a szívemet,
onnan merítek ihletet.
Belerakom, amíg lehet,
sötét múzsám, amíg szeret.

Farigcsálom a faládám,
beleférek majd egyszer én.
Létem végső felvonásán
zeng majd gyászként e költemény.

Virágokkal díszítem fel,
majd félreteszem télire.
Megbeszélem az Istennel,
hogy legyen bennem még hite.