Esik - Ahol most állok

Esik

Csipp-csepp, felhőt zokog a fátylas víztömeg;
csipp-csepp, a tócsa halk sóhajjá tapossa
az emberi szívet. Ma nem jött a posta,
nincs levél, nincs ihlet, csak múltam őrzöm meg.

Ami még megmaradt. Egy régész majd feltár,
de csak a csont lesz ott, egy élettelen bot,
díszlet a filmekhez; csakis a csont lesz ott,
és foszló ketrecem fel sem ismerem már.

Csipp-csepp, kisebb a világ, ha felismerik,
azért hordja azt a vallásos álarcot.
Meztelen a király!, és dühtől zaklatott
vonásait a porban szentnek nevezik.

Csipp-csepp, belefér az élet egy pohárba;
tengernek nevezik, tizenkét korty pedig.
Csipp-csepp, vigyázz, mert az életed megtelik,
és zamatát irigyen nézi egy árva.

Száz. Ezer. Az éhség nagy úr, és megtalál.
Jó napot kíván, halkan motyog valamit,
csipp-csepp, a szivárvány szeretve megvakít,
hogy ne láthasd az éhezést, ha jóllaktál.

Csipp-csepp,
csipp-csepp.