Emberi tükörkép - Pánik

Emberi tükörkép

 

Az emberfaj száz testbe zárt lélek,
mely kórosan olvadt össze eggyé.
Nyugtalan, folyton fejlődni akar,
de ötlete sincs, hogy merrefelé.

Az egyik a másiknak a kárán
lesz a saját szemében üdvösebb,
s dicsében nem látja e hím vezér,
hogy csak farkát csóváló, üszkös eb.

Ilyen az emberi gőg; Góg s Magóg
képében tépi ki saját szemét,
mert nem látja be, hogy a másiknak
verésével csak maga ellen vét.

Viszont az ember nem csak tettből áll:
az öklöt a gondolat hatja át.
Emiatt van az, hogy a mi fajtánk
intelligensen öli meg magát.

Hisz olykor pár tudós lélekszilánk
közös álomra hajtja fejeit;
fogalmak születnek így, államok,
majd, ha a képzetük nem áll meg itt: 

elvi gyűlölet azokkal szemben,
kik éjjel más eszméket horkolnak.
Így kovácsolnak diverz vágyakból
ők háborúkat az utókornak...

Sok kis hang egy gigászi elmében,
mely magát megérteni képtelen.
Ezért kémleli arcát naphosszat
tükrökben, propagandaképeken.

Kórosan olvadt össze ő eggyé,
mert a szilánkocskák mind éheznek,
és egy homogén, békés világban
az ember egy napot sem élne meg.