Egy pakli sors - Chant du cygne

Egy pakli sors

Emberi arcokban keresem magamat,
emberi anyákban vagyok én a magzat.
Emberi családban emberi gyermekkor,
a lelkem jégideg, de embervérem forr.

Csontból teremtettek: legyen, mi eltörik;
vérből teremtettek, s lényegem feltörlik
egy sárga szivaccsal, mi kissé szarszagú.
Szívvé teremtettek, s a zöld volt az adu.

Emberi kezemmel fogom a lapokat,
tűzbe vetem őket, mert az szórakoztat.
Valahol a csöndben egy lidérc hangja szól:
"Égj hamuvá te is! Bújj el a holnaptól!

Lehetnél te a nap, lehetnél te a fény.
Fényhozó, Lucifer s ezernyi csalfa lény.
Lehetnél te a hold, falfehér lehetnél,
emberebb lehetnél az összes embernél."

Nem gondolok másra, csak a hallgatásra,
sorsomat keverem, s tüzet fog a kártya.
Valahol zene szól, valahol hallgatom;
törött bábu vagyok egy korhadt színpadon.