Egy másik viágban - Pánik

Egy másik világban

 

Egy hajó folydogál a tavon,
melynek árbócán halak úsznak;
tátott szájjal kerülgetik ők
a testét minden légbefúltnak.

A fák gyökerén a virágra
huhogó hernyók hada repül.
Csak egy röpke perc, és mindegyik
a szirmok karma közé kerül.

De nem!, egy közülük túlélte,
egy parányi, pöttyös pillangó;
le is úszik ő a talajra,
s bábkosztümében az illanó

időtől díszesen köszön el,
míg ruhájából nem talál ki:
mikor leveti majd rongyait,
hernyóként fog az égbe szállni.

Közben még a vulkán is betört,
a láva csak úgy ömlik belé!
Olyan fagyos lett így a kráter,
hogy völgye csak a pingvineké. 

Itt viszont, ahol mi állunk épp,
egy alvajáró fekszik ébren.
Nem mer így elénk állni, hisz még
megmoccanna a szerencsétlen!

A Hold is süt, sugaraitól
az árnyék fát vet a ligetre;
csak figyelj nagyon, rád ne dőljön,
inkább dőljél te rá helyette!

Így lesz itt nekünk fából ágyunk,
bölcsőnk és koporsónk is egyszer.
Belefekszünk mi mindegyikbe,
ha nemsokára megöregszel.