Dó-ré-mi - Délutáni éjjelek

Dó-ré-mi

Szívdobogás-xilofon,
a mellkasom szolmizál.
Kakofonikus pofon,
a dobhártyám kalimpál.
Elképzelt hifitorony,
mi csárdásra invitál.
Egy percre kikapcsolom,
mégis zenét imitál.

Dó-ré-mi:
jó élni.
Fá-szó-lá:
válj porrá!

A lemez lustán forog,
egy bestia ül benne.
Rothadó disznóólok
holdvilága a szeme.
A lemez mindjárt végez,
operettet játszik most.
Ördögi meséjéhez
keres emberi cinkost.

És néhány Üveghegyet.
Ti-tá-titi-tá-titi.
Ahol létezni lehet.
Tá-titi-ti-tá-titi.

Tátott szájjal hallgatom,
s kiszállok az ablakon.
Üveghegyet keresek
lakhelyül az embernek.