Csillagok - Múzsa

Csillagok

Kies szakadékot látok,
mely mi is lehettünk volna.
De naív szívvel egy reggel
elszálltunk a csillagokba.

Lehettünk volna barbárok,
napistent dicsérő vadak!
De a bőség szemétdombján
a becsvágy sosem hallgatag.

Meghalhatnánk húszévesen
egy száz éve ismert kórban.
De mi örökké akarunk
élni csak lelkileg holtan.

Megéhezünk, nagyra növünk,
megfertőzzük a világűrt.
Étert szüretelő kezünk
közt a Galaxis szőlőfürt.

Megesszük az atomokat,
s új célokat böfögünk föl.
Tábla virít az ég szélén:
"Óvakodj a Kisgömböctől!"

Végül minden a miénk lesz,
nem lesz már mit tönkretenni.
A téboly trónján késő már
sárban élve bölcsnek lenni.