Csepeg, csepeg - Chant du cygne

Csepeg, csepeg

Esett az eső, az ég szürke volt,
csipp-csepp, tócsává sírt egy gyerekkort.
Esett az eső, nedves lett az út,
buszok pöfögtek jegyért mélabút.

A város dagadt tokáján szakadt
koldusok kértek egy korty irgalmat.
Előbb vagy utóbb szomjan halnak mind,
és sírjuk lesz száz emlék odakint.

A kuka mellett, az utcasarkon...
Hűlt helyüknek a csendjét hallgatom.
Kezem egy érmét a sárba ejtett,
s a szél rebegett csak köszönetet.

Gyönyörű látvány a sós könnyekben
foltokká bomló világegyetem.
Anyámként fogom a színek kezét,
s száz árnyalatban tapint a nemlét.

Az eső esett, rongyokká feslett
lelkemből varrtam a fellegeket.
Elnéztem őket, majd szívem sehány
vágyából készült hétszín szivárvány.