Chiaroscuro - Ahol most állok

Chiaroscuro

Szia! Én nem vagyok itt,
ma éjjel senki sincs itt.
Te sem. Az a tükör sem.
Nem lennék itt különben.

Most belenézünk - együtt,
s nevetünk egy keserűt.
Csak egy kép lóg valahol,
és a szél hintáztatja.
Odalent egy hangyaboly
száz tagja siet haza.

Nem vagy itt. Sosem voltál.
A szobát esti homály
csúfítja most szürkévé.
A fal régen sárga volt,
és titkon újraélné
az idillbe zárt egykort.

A múltat, a gyermekkort,
amikor még zene szólt
a portalan termekben.
Könnyezve emlékszem rá,
de nem láttam egyszer sem.
Mert nem vagyok. Mi-ré-fá:

számból hangot hazudok,
de dalaim hazugok.
Mert én sosem jártam itt.
Álmodtam egy világot,
ismerem a kínjait,
de csak jelenést látok.

A Föld peremén állok,
és szememen rút hályog
a létem hazugsága.
Nem látom tőle magam,
s nem lelek megnyugvásra
alaktalan alakban.

A hangyaboly. Emlékszel?
Néhány rovarban ég el
a lét minden értelme.
Hazamennek minden nap,
majd otthonuk hűlt helye
előtt halni maradnak.

Mert te ronccsá tapostad.
Rozoga romja roskad
sírkőként az avarra.
Nem tudták, mi az otthon
- kis hangya, gyere haza! -,
és én őket átkozom.

Nem téged, ki ráléptél
az öreg járdaszegély
melletti dombocskára.
Hanem őket. Nem éltek.
Csak üres szómágia
a húsba rejtett lélek.

Nem vagyok, és te sem vagy.
Az élet megnyúz, s elhagy
egy napfényes éjszakán.
Csak nézed az ablakból,
még integetsz is talán,
s tükörképed válaszol.

Így megy ez, a sors kurva,
és lecserél egy újra,
egy szépre, egy ábrándra.
Ő pedig vadul táncol,
és világnyi lázálma
ismét tüzet fog s lángol.

Ebben a tükörben, itt!
Eltemettem hamvait
annak, ki sose lettem.
Nincs szívem sem, ez csak kő,
s a porzó leheletem
táncoltatja a szellő.

Táncoltatja a szellő.
Sosem kerül már elő,
ami egyszer elveszett.
Az ember, a szerelem,
a kín és az élvezet,
életed s az életem.

Sokan azért szeretnek
itt élni, mert rettegnek.
Mert a halál egy tabu.
Mert az élet színjáték,
s a halál egy szemtanú:
lelkünk mélyében árnyék.

A végén még kibeszél.
A végén Szent Péternél
egy nap színt kell vallani.
Vagy újjá kell születni,
vagy megítél valami,
vagy felemészt a semmi.

Semmi, a másik tabu.
némaléptű, halkszavú,
mégis rommá tiporja
az embert éjfél körül.
Ki a semmit kimondja,
azon ő megkönyörül.

Nem vagyok, és te sem vagy.
Az élet álommá fagy.
Te sem vagy, s én sem vagyok,
csak képzeletünk sajog.