Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ceux qui arrivent trop tôt... sind tot - Chant dC.
Daneel 2021. december 18. 11:50 olvasva: 144
Ceux qui arrivent trop tôt... sind tot
Ősszel lehull a falevél,
s avarként lesz zörgő álarc.
Rozsdabarna rostján kevély
félmosoly a könnyből vájt karc.
Lágyan visszamosolygunk rá,
s páriaként megtapossuk.
Lépteinktől nyüzsgő úttá
magasztosul egy talpnyi zug.
Ami az Édenbe vezet
nyolcvan évnyi pokol mentén.
Sorsunk könyve egy keservet
kigúnyoló keresztrejtvény.
Ősszel lehull a falevél,
ősszel táncolnak a lombok.
Egy napszámos lustán henyél,
és a gyomra tavaszt korog.
Tavaszt. Fehér virágszirmot
egy lepkéktől nyüzsgő mezőn.
Álmából egy csipetnyi ott
szálldogál széltől reszketőn.
Ha felkeltem, meghal a rét;
nem lesz, aki megálmodja.
Melléfekszem, s csenddé alélt
lelkem elszáll egy álomba.
Chiaroscuro, árny és fény,
izzó gőgbe szőtt megváltás.
Angyalsorsba bújt földi lény,
szemed ismét könnytől párás?
Chant du cygne, hattyú dala,
ha otthon vagy, gyere haza!
A világot ember varrta,
ezért véres kazamata.
Ne ébressz fel! Nem érdekel,
a valóság mit álmodik.
Levél hullik, és élettel
virrasztok az új álomig.
liketorn2021. december 18. 16:18
Fenséges, gratulálok, nagyon tetszik!