Ceux qui arrivent trop tôt... sind tot - Chant dC.

Daneel•  2021. december 18. 11:50  •  olvasva: 144

Ceux qui arrivent trop tôt... sind tot


Ősszel lehull a falevél,

s avarként lesz zörgő álarc.

Rozsdabarna rostján kevély

félmosoly a könnyből vájt karc.


Lágyan visszamosolygunk rá,

s páriaként megtapossuk.

Lépteinktől nyüzsgő úttá

magasztosul egy talpnyi zug.


Ami az Édenbe vezet

nyolcvan évnyi pokol mentén.

Sorsunk könyve egy keservet

kigúnyoló keresztrejtvény.


Ősszel lehull a falevél,

ősszel táncolnak a lombok.

Egy napszámos lustán henyél,

és a gyomra tavaszt korog.


Tavaszt. Fehér virágszirmot

egy lepkéktől nyüzsgő mezőn.

Álmából egy csipetnyi ott

szálldogál széltől reszketőn.


Ha felkeltem, meghal a rét;

nem lesz, aki megálmodja.

Melléfekszem, s csenddé alélt

lelkem elszáll egy álomba.


Chiaroscuro, árny és fény,

izzó gőgbe szőtt megváltás.

Angyalsorsba bújt földi lény,

szemed ismét könnytől párás?


Chant du cygne, hattyú dala,

ha otthon vagy, gyere haza!

A világot ember varrta,

ezért véres kazamata.


Ne ébressz fel! Nem érdekel,

a valóság mit álmodik.

Levél hullik, és élettel

virrasztok az új álomig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2021. december 18. 16:18

Fenséges, gratulálok, nagyon tetszik!