Cerveau - Chant du cygne (morbid)

Cerveau

Susog a szél,
zizegve fél
a falevél,
majd elalél.
Eljön a tél,
s földön henyél
minden levél.
A szembeszél
az nem beszél.
A szem beszél.
A szív meg hall,
a száj meghal,
s a fül felfal,
ha itt a tél.
Susog a szél,
a táj henyél,
a csend beszél.
Nekem mesél.

Egyszer volt, majd kétszer amper,
ilyen a lobotómia.
Kezelés előtt láncra ver
a sittes Fehérlófia.

Foltokat mutatnak neked,
szerinted az összes fallosz.
Szerintük az a baj veled,
hogy nem vágtak többször falhoz.

Animált animád táncol,
Jung mellett "angyalok ülnek,
béka-hadak fuvolásznak,"
fóbiáid közösülnek.

A főhős a tükörképed,
a randa sárkány meg te vagy.
A királylányt széjjeltéped,
önuralmad, ha cserbenhagy.

Tüzet köpködsz, whiskey-t kortyolsz,
csókod pussz-pussz, Oidipusz;
ha pedig keresztet horgolsz,
sékeltől cseng az omnibusz.

Az a kérdés, hogy győzöl-e?
A tükörben jobb ember vagy.
Lehetsz sárkány is örökre,
de akkor a kincsed elhagy.

A Fehérlófia által
elvégzett lobotómia
felér egy intim masszázzsal.
Elbutít a szerszámíja.

Egyszer volt, még egyszer amper...
zzz... zzz...
A kisboltba kell szkafander,
hogy legyőzhessük a vírust...
zzz... zzz...
A kannibál mért eszik húst?
zzz... zzz...

Itt a vége!
Lencsevégre
kapott képként
végzed tüstént.
Jön egy paraszt,
és felakaszt.
Nem ad választ,
majd feltámaszt.
Meg kell szokni,
hogy egy zombi
(á-á!) lettél.
Susog a szél,
zizegve fél
a falevél.
Zombi lettél.