Bateau de cœur - Ahol most állok

Daneel•  2021. december 16. 13:15  •  olvasva: 117

Bateau de cœur

Szürkét villámlott a felhőtlen szakadék,
s mi mind imádkoztunk: a földi maradék.
A mennyei ebéd tányérján a morzsa.
Imádkoztunk, s arcunk a könny meghorzsolta.

Totemek, bálványok: varázserőt tátog
a pokoli tűzben megsatnyult zsarátnok,
s mi megszelidítjük egy gyufásdobozban.
Szívem gallyként égett, de már eloltottam.

Most itt nyugszik ezen a pöttöm asztalon,
ha sokat hevítem, emberré aszalom.
Száz forint egy grammja, és ha megmaradna,
otthonommá tenném, s elbújnék alatta.

Egy albérlet lenne valahol Párizsban;
szivarka tetejű, mit már csonkká szívtam.
Szívemen hajóznék lefelé a Szajnán,
s ha lenne vitorlám, fujdosná a magány.

Bateau de cœur ! - nyögik a partra vetettek.
A folyó szendereg, s hullámzó emberek
mennydörgése mentén evezem előre.
Szív-lapátomat az embersors eltörte.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!