Az őrület logikája - Pánik

Az őrület logikája

Tohonyán topog az agyad ajtajában,
kinyitod a kapud, nehogy megfázzon ő.
Mézes mosolya bár üdén rakoncátlan,
de a szemeiből csak téboly tör elő.

Székeddel kínálod, az asztalra ül le,
lomhán lóbálva a lúdtalpas lábait.
Nem tudja, honnan jött: az anyja megszülte,
etette, elhagyta; csak ábránd már a hit,

hogy célja van, mielőtt rákerül a föld.
Fagyosan felnevet, kuszán körbekémlel,
majd a kupájába egy kevéske bort tölt.
Ha már itt van - mondja -, akkor megebédel,

majd be is költözik, hisz elég nagy a ház.
Nemet mondanál, de az ő hangján beszélsz.
Ti egyek lettetek. Azóta már vagy száz
lakó van odabent. De nem bánod. Elférsz.