Az eső illata - Ahol most állok

Az eső illata

Csipp-csepp, csepereg az eső,
házak tetején kopogtat.
A szürkületben száz felhő
öntözget liliomokat.

Sáros lesz a földút; földúlt
faviskók fekszenek holtan.
Feléleszti őket a múlt,
s fel is állnak tornasorban.

Csipp-csepp, csepereg az idő,
s ráncossá ázik az arcom.
Nézd, egy város ragyogni nő
pár deszkából a tóparton!

Egy másik pedig hamu lesz:
amulett az emlékekben.
Előbb fáj, majd megfakul ez,
s szeretettel emlékezem.

Csipp-csepp, csepereg az ember.
Óceánná cseperedik,
kontinenssé cseperedik,
puskacsővé cseperedik,
vallatóvá cseperedik,
hazugsággá cseperedik,
mégis el fog jutni egyszer
a szent mennybemenetelig.