Amikor az éj megragad - Korai

Amikor az éj megragad

 

 

Fütyül a bús szél, pár csillag csillog,

lelkünk elalél, pihen, meginog -

álmot virrasztón.

 

A Nap sugara már-már hajnalt fon,

kakas-autó sír az utakon -

kelni ma ki fog?

 

Meleg bár a kávé, de pótlék csak,

a szem csukódik, a test ingatag -

az ágy messze van.

 

Zeng az urbánus méhkas; irdatlan

tömeg rebben szét verseny-iramban -

így kell, mert szabad!

 

Pedig mezőn sétálni is szabad,

és nem sziréna kelt ott, csak harmat.