Álom - hazamenni

Álom

Álmomban álmot álmodtam:
fakó színeket vacogni,
s köztük a világ maroknyi
jégcsapként ázott lángokban.

Mi voltunk a marsi holdfény
a Szaturnusz gyűrűin túl.
Három bűvészkalapnyi nyúl
nyögése volt obszcén morzém.

Ritmusként szálltak a hangok:
dallamtalan gyászharangok.
Hideg az űr, göncért dadog,
s betakarják az angyalok.

Forog a Föld, forog, forog.
Forrong a nép, forrong, forrong.
Csendet süvít, magányt tolong,
majd könnyszín transzparenst csobog.

Verssé véstem egy sírhalmot,
embernyi sors minden szava.
A rózsának nincsen szaga,
ha a sírkő elhagyatott.