Álom - Ahol most állok

Álom

Szúnyogok köröznek
az álmom peremén.
Az álmom megvenném,
de nincsen fölösleg.

Megnéztem a polcon
két csendes jajszó közt.
Agyamat, mint eszközt,
selejtként eldobom.

Hiánycikk az öröm,
a remény és a csend.
Elfogytak odabent,
s koldusként vergődöm.

Hal vagyok. Hallgatok.
Horgászbot a szemem,
s kifogtak ma engem
a könnyhalk dallamok.

Dúr vagy moll. Vagy dúrmol,
s hortyog egy szebb helyet
a lelkiismeret
selyemlágy azúrból.

Álmodjon rózsákat,
csermelyt és szerelmet!
Álmodjon, mert lehet,
s győzzön meg a látszat!

A három kívánság:
bort, búzát s oxigént;
levedlett holmiként
élni is kiváltság.

Félni is kiváltság;
mikor a peronok
csendjében vacogok,
s nevemet kiáltják.

Kapszula a vonat:
bezár és eltemet.
Pokolként felnevet,
csábít és csalogat.

A kakofónia.
Rabláncként zakatol,
fémteste karambol
sokkjaként orgia.

Negyedik kívánság:
homo és sapiens.
De mégis másmilyen, s
szebb legyen a másság!

Ne legyen akarom!
Ott van a légy szíves.
Lehet, hogy régies,
mégis így akarom.

Telnek a nappalok,
múlnak az éjszakák.
Megreccsen egy faág,
s sírnak az angyalok.

Csillagot könnyeznek.
Az égen könny leszek.
Holdfényként ölel meg
az égi förgeteg.

Lámpásom a remény,
s a lelkem egy mécses.
Életem erélyes
hangzatú költemény.

Álmodok. Átkozok,
dicsérek s szeretek.
Álmomban emberek
sorsaként vánszorgok.

Nem könnyű egyik sem,
mégis szent: emberi.
Százezer szerepnyi
maszkjukat elhiszem.

Szúnyogok köröznek
az álmom peremén.
Szúrásuk reggelfény,
s óraként csörögnek.