Álom - 償還

Álom

Álom és ébrenlét között

egy manó belém költözött.

A tüdőm lett a nappali,

füsttől szürkék a falai,

és köhögnek a bútorok.

Azt képzeltem, hogy a manó

hóna alatt szól egy magnó.

Nem tudom, hogy szívem zen-e,

ha nem harsog modern zene:

Zámbó Jimmys neo-poprock.

DJ diszkófrizurával,

a fiú fizet, a lány nyal:

ilyen a siófoki est.

Összeolvad két dagi test,

a rádió pedig dúdol.

Hangok a hullámok felett,

szélként szolmizált szeretet,

és egy csendes vízihulla.

Esik az eső, és hull a

gyász hava a léten túlról.

Ma ébrenlétet álmodtam,

egy sipoly voltam másokban,

de kioperált a doki.

Egy kék szatyorban dobott ki

a hangok szemétdombjára.

Ott szolmizáltam el szívem.

Magamnak közben elhittem,

hogy a hangjaim igazak.

Hogy szavaimban nincs harag,

és sorsom mások hibája.