Alkonyi gondolato - Őszi színek

Alkonyi gondolatok

Reggel a szív őrjöngő hevét
ketrecbe zárja a zúzmara.
Rémálomba fojtott ébrenlét
gödrében a semmi hív haza.

Mozdony az agyam, mert zakatol,
zselé a kezem, mert megremeg.
Szívem egy nyugtalan hangyaboly,
s titkos vágyaim a fegyverek.

Dzsinn vagyok, kívánj tőlem hármat,
majd engedj vissza a csendembe!
A réteken még sír a harmat,
lámpám a könnyébe tedd bele!

A sárból nézem majd a Holdat,
addig ugatok, míg visszanéz.
Az egész világ csak egy mondat,
Isten plafonján egy csöpp penész.

Vettem egy koponyás nyakláncot,
ez szimbolizálja a jelent.
A világ egy prédára tátott
szájként kapja be a nincstelent.

A pólóm alatt dobog szívként,
ha szívem közönyössé satnyul.
Üres lettem, egy szikrányi fényt
hagytam holnapra pirkadatul.