Alkonyati séta - Délutáni éjjelek

Daneel•  2021. december 16. 12:33  •  olvasva: 87

Alkonyati séta

Szürkület volt már,
egy korhadt oltár
előtt tűnődtem.

Istenek nélkül
imámat végül
konyakba öltem.

A félhomályban
mozogni láttam
a festményeket.

Bíborba borult,
s szunnyadni vonult
a kőmennyezet.

Szürkület volt már,
holdfénnyi bojtár
vezetett haza.

Istenek nélkül
emberré szépül
minden éjszaka.

A félhomályban
szélesre tártam
a kezeimet.

Bíborba borult
harangként kondult
bennem az ihlet.

Szürkület volt már,
a szív máshogy jár,
ha csillag nézi.

Istenek nélkül
a vágy melléül,
és megigézi.

A félhomályban
űz zabolátlan
játékot vele.

Bíborba borult,
majd bús porba hullt
szívem teteme.

Szürkület volt már,
egy télbeholt nyár
lassú búcsúja.

Istenek nélkül,
pogány meséül
távozott újra.

A félhomályban
szeretve-lágyan
intett még felém.

Bíborba borult,
s emlékké tompult
tüze az enyém.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!