Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alkonyati séta - Délutáni éjjelek
Daneel 2021. december 16. 12:33 olvasva: 87
Alkonyati séta
Szürkület volt már,
egy korhadt oltár
előtt tűnődtem.
Istenek nélkül
imámat végül
konyakba öltem.
A félhomályban
mozogni láttam
a festményeket.
Bíborba borult,
s szunnyadni vonult
a kőmennyezet.
Szürkület volt már,
holdfénnyi bojtár
vezetett haza.
Istenek nélkül
emberré szépül
minden éjszaka.
A félhomályban
szélesre tártam
a kezeimet.
Bíborba borult
harangként kondult
bennem az ihlet.
Szürkület volt már,
a szív máshogy jár,
ha csillag nézi.
Istenek nélkül
a vágy melléül,
és megigézi.
A félhomályban
űz zabolátlan
játékot vele.
Bíborba borult,
majd bús porba hullt
szívem teteme.
Szürkület volt már,
egy télbeholt nyár
lassú búcsúja.
Istenek nélkül,
pogány meséül
távozott újra.
A félhomályban
szeretve-lágyan
intett még felém.
Bíborba borult,
s emlékké tompult
tüze az enyém.