Alkonyat - Múzsa

Alkonyat

Hideg van kint,
jéghegynyi kínt
olvasztok el.

Szívem kazán,
acélfalán
égnem most kell.

Erőltetett
minden menet,
mi sírba visz.

Lelkem végül
szentté vénül,
majd újra hisz.

Pogány szentély
oltárán kéj
a misebor.

Meggyónom majd:
démonom hajt,
ha vérem forr!

Minden imám
porba írnám,
hadd verjem szét!

Varjak között
mosnám törött
szívem szennyét.

Egy tó partján
kortyolgatnám
könnyeimet.

Megfulladnék:
a víz hajlék,
s testem sziget.

Hideg van kint,
magához int
a pokolláng.

Láva pirít,
ajkam visít,
s az ostor ráng.