A vénasszony kalitkája - Új kihívások

Daneel•  2021. december 15. 17:22  •  olvasva: 79

A vénasszony kalitkája

 

Táncolunk. A bíbortestű terem
sakktáblaszerű padlóján sikló
sziluettünk egy nyikorgó bitó
rémképét tiporja ütemtelen.

A benti zenebona odakint
egy mocsári vénasszony károgó
hahotái közé létpártoló,
oda nem illő dallamokat hint.

Nevetünk. Magunkat sem halljuk már
a hangjegyek korhadt erdejében.
Nevetünk, mert alva vagyunk ébren,
míg az élet minket ketrecbe zár.

Ha dühödten a padlóra lököd,
a porcelánváza kópén kacag.
Ha elfutnál, hogy megtaláld magad,
száz darabja még utánad röhög.

A koktélban kavargó tükörkép
visszamosolyog rád, ha nem figyelsz.
A szívedben fortyogó, cseppnyi mersz
láttára a lelkedbe beletép.

Táncolunk. A Carpe Diem-sminkbe
bújtatott ránc-arcunk nem látható.
A terem pórusain át apró
könnyeink csepegnek a semmibe.

Odakint, a mocsári mocsokban
a banya kárörvendően károg.
Agg ölében mi - az ifjú párok -
ropjuk bűbájától megvakultan.

- Egy kis doboz kukucskáló lyukkal. -

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!