A megfagyott idő - Átmeneti időszak

A megfagyott idő

 

Már kattan a gép, készül a kép,
és megül benne a pillanat.
A lényeg ugyan mozgásba lép,
de láthatjuk azt, mi megmaradt.

Odakint őrt állnak a bárkák.
Foglyuk az a közismert titok,
hogy láncaikat mind elhagyják,
mihelyt az idő peregni fog.

A Nap is csak mosolyog feléd;
a folyton sugárzó, téli Nap.
Pedig kint hiába keresnéd:
jó hírét Hold-öccse védi csak.

Elszendergő tó lett a folyam;
testén egy hullám sem vánszorog.
Megpihenő hal-nyáját zordan
figyelik az égi pásztorok.

A kép sarkai elkopnak majd,
s a Duna is porossá fakul;
de ott találod a hajórajt,
még évek múlva is: támaszul. 

Ha pedig megőrzöd a képet,
s egy emberöltőn túl nézel rá,
rájössz majd, hogy az csak kísértet,
mely téged roncsolna fantommá.