DNS-ek
BulvárEljött mégis
Belépett az ősz a kisszobába
s "csendesen levetkezett".
Régóta vártam mindhiába
de ma végre elérkezett.
Diólevél illata áradt szerte
és sárga kis illúziók,
eljött mégis meg merte
tenni az utolsó előtti stációt.
Örök köszönet mindenkinek
Szeptemberi áhítat de nyár van,
kibontott hajjal rövidgatyában.
Olyan utolsó búcsúcsók még,
a nyártól egy emlék.
Édes-bús felforrósodott álmok,
ilyen-olyan s amolyan lányok
vitték és hozták az álmaimat,
s látod ennyim maradt.
Mindenből egy túl igazi élet,
mindig szebb mint reméled
s örök köszönet mindenkinek,
az enyém tied…
Fényereklyék
Ha az est éri el a felhők alját
akkor olyan cukormáz az élet.
A lenyugvó nap éppen skarlát,
nélküled senki se látott szépet.
Igen, csúsztatások a vadonban,
ritkán felvillódzó fényereklyék.
Persze én ebben a koromban
mit és pont miért tehetnék?mássalhangzó
Mindörökké délutánok
a déli álmok
és felhők kergetik
kell a hely nekik.
Sárga virágok nyílnak el
messzi a semmibe,
olyan valószínűtlen létezés
kérdem, és.
Csendek beszélnek egymással,
én is egy, mással
hangzó vagyok magán
talán.
Az az igazi
Nyári álmok szállnak a légben,
imitt-amott egy felhő,
ő “kékítőt old az ég vizében”
és megvárja míg felnő.
Hangolatok, s hangulat ott,
kitudja mi is a való?
Nem az újj, ahova mutatok
az az igazi ami idevaló.