DNS-ek

Hullámok hátán fehér habok,

olyan késői a délután.

A percek csak gyakornokok,

ez az én Dél-Budám.

Fehér habok harapnak a partba

és sirály szél beszél.

Az élet szeret, talán nem is csalfa,

ha fúj is szembeszél.

Köröttem füvek most lehajlanak,

szél táncra tán.

Látod a minden egy pillanat

és utánad jár.

Zöld úton járok

1-2-3,

utam az álom

de nem találom.

Tenger habjai örök özön,

rámfröccsen

és nem is köszön.

Ha nem hagyok nyomot

akkor nem is vagyok,

az élet megkopott

üres marok.

Ha tavaszban élni kell

néhány kikel,

tán akkor is hiszel

s viszel.

Parti szél legyint

megint,

a sziklákon füvek

s arrébb a hullámok szűzek.

A naplemente hull le most

és furán lemos.

Az est elénekel

s aranykehely,

lenyugvó sárga fény

kísér.