Szonett

DD.HindiZahra•  2018. október 11. 09:58

Bennem a bujdosás égetett szikra,

Mely tán őseink hagyta örökül

Kincs, mely a vérünkbe bújva közösül,

S hagyja múltnak kapuit bennem nyitva.

 

Magyar-àzhatatlan a szépsége 

Minden földi, zabolazott erdőnknek,

Mely rejti megbokrosodott erőknek

Vad szívű nyugalmát, hogy a kétséget

 

Simítsa avarrà s kócos gondját

Hogy fonja örökösen a hagyományt

Belém, mint ősi, bújdosó hagyaték.

 

Hjaj hogyha nem izna a véremében,

S nem lángolna arcomnak két szemében,

Nem volna szívnek virtusbol se otthona.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mygan2018. október 23. 07:47

:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom