Queenie

Nincs kész!!!!!!!!!!! de várom a gondolatokat, ideiglenes forma... irom a sorozat többi részét, így majd eggyüttesen kerül végleges szerkesztésre.

’A végtelenség holdszínű gyémánt éke’; 
Sötét, éj uralta szeme-fénye
A nyers húsba rágja magát,
s szívedig váj, mint éles acélkés,
kínzó mérgét nyögetve beléd, 
Felsőrendű szemeivel hatva át;
- gyanútlan lelked áldozatát.
Nesztelen, halk ragadozó vére,
Hűvösen könnyű lépteiben 
közénk térve;
- borzongat,-
mint talp alatt, szél az avart 
végigkúszva, halkan, alattomosan…
s mint hidegvérű távolság
Megáll benned,
szemeinek rideg tekintélye
lelked legmélyét szúrja át, 
- tested egészét eluralva-
Közönyös, hideg modorral, lazán,
térdre kényszerítve;
- emberben a hitványt.
mint pók az áldozatát, hálójába; 
rafinált eleganciával álcázva
Hanyagul ártatlan világa,
csavar bele; - lelke sötét birodalmába,
s gyötrelemtől rühes rögeszmével, 
józan eszedet észrevétlen,
emészti, s mint a férges csonti
mely eleven testedet petézi;
sötét lelkű mérgével szíved járja át,
míg a vértől lüktető vágyak húsát
Csontjaid vázára rohasztja rá,
Hogy a szíved felzabálja,
Sötét lelkétől; - Saját magát.

Nincs kész!!!!!!!!!!! de várom a gondolatokat, ideiglenes forma... irom a sorozat többi részét, így majd eggyüttesen kerül végleges szerkesztésre.

Rózsatövis; A sötétség éke
bújva, Isten szent kertjébe
Édes paradicsoma sötétségnek;
-bukott angyalok szentségének.

Ahogy az isten fénye a rózsa tövisén,
úgy csillan fel szemeinknek közepén
az éjjel belénk szúrt sötét éke,
szívünk bűntől romlott, isteni-vétke.
Fogaink csikorognak szemeinken át
mint vergődő, hideg-fényű szikrák
Vad éhséggel egymás iránt
ridegséggel gyújtva fel, vágyaink kínját;
Áldozati vért kíván;
-az édes önfeláldozás.
-az egyház nem ad feloldozást;
álszent, hitetlen, keresztény kutyák
sötét szíveinknek nem oltják
egymásért vergődő vérszomját.
szétterjedve belőlünk a forró vágy,
fehér cigifüstben, a levegőt járja át
méregként, egész testedet áthatva
torzul belénk, szívünkbe marva;
az égett húsaink véres szaga
s csikorgatja ízét, éhségünk fogát,
ridegen, sötét lelkünket körbezárván,
ravasz mosolyban, s mint a márvány;
Hidegvérrel, a festett mézes-máz; 
-ördögi álca;
Ártatlanságunk istenikép-mutatása.
Szemeinken keresztül az éhség
táncol közöttünk, vágyaink penge élén;
éltet és felőröl, akár az ördögök násza;
Bukott angyalok, mazochista tánca.
Gyengeség szaggat minden erőből,
egymásért acélozott akaratú kőből
építi szerelmünk szent templomát;
hogy a szenvedélyt zúzhassa porrá;
Mozdulatlanul; -Szent erény
Mézeskalács- sötét erdő közepén.
Szomjúságunk akár a méreg
édes gyötrelmű, isteni vétek;
csontodig issza bele magát
lebontva szívünkről vadhúsát
hogy lelkeink sötét birodalma
ahogy isten szeme elé omolva
Templomi kertjében, szirmait a rózsák
a reggeli fényben, önmaguk bontsák.
szíveink füsthálóján,
az összefont léleknyúlvány-
Mint az elvadult borostyán
Gyökérhálót verve a templom falán
fonjuk össze szíveink észrevétlen;
-egymásban kibontva oltárát.
Térdre ereszkedve Istenem előtt;
Leborulok áldott szentélye előtt,
hogy prédikálhassam szent imádságom;
romlott szívem gyónni vágyom;
-"Uram, jöjjön el a te országod,
szenteltessék meg a te neved;"
foszladozzon szét szívem vétke
Isteni feloldozás; az isten szerelmére
szentelt vízeddel bőrömre égve
ahogy a füst bomlik ki a parázsból
égi levegőbe málva a cigarettából.
-Ítéltess örök kárhozatra,
égess szíved purgatóriumába 
szent oltárod előtt, áldozz fel magadnak,
hogy minden bűnöm gyónhassam
"Szabadíts meg vétkeimtől."
Romlás szaggat, minden erőből
szétterjedve a sötétségben
szerelmünk elnyúlt éjjelében
-mint édes méreg
egymást szerető szentélyében
ahogy az alma fészkel mélyen
Isten szent tenyerébe,
úgy csavarj lelked birodalmába
istennek bűnparadicsomába,
hogy terjeszthesd lelkemben a hited
ültesd belém; 
-tüskével a kertbe, akár az Isten
a virágot szentségtelenné téve
elterülve, szívünk vallásának szentségébe.

Elvetélt eszmék hordalékát
- számba forgatva rágnám
Nem hányok, de nem is könyörgök
poharamba nem töltök:
gyűlölet italából
amit kínjában nyelt le a hit.
Álmaim hentesüzletében
étvágyam az nincsen,
Hiába nagyúr az éhség
Kampókon lógnak
Véráztatva, legszebb álmaim;

Remeg kezemben a gyűlölet
s haragnak tiszta szíve dobog
Úgy szeretném, nem érezni
-ezek nem mi vagyunk-
De nem tudom.
korcsosul lelkemben a nyugalom 
fényes lánc morgat - 
megvetés feszül, 
vicsorgó fogaim közt álmaim-
Szilánkjait rágja a szám-
Szétszakadt szív szilánkjait;
melyet a számba Te adtál.
Üvölt bennem a múlt,
Könyörgök magamnak; Ne rágd már
S szólnék kétségbe esve;
Hogy szét fogom rágni álmaim,
Szólnék, de elhallgattattál;
Szilánkokkal, melyet Te adtál
S már Tele van vele a szám.

Talán megemésztem majd egyszer,
ha lesz valamikor ellenszer:
tiszta borból, mit kínjában nyel le a hit
De sajnálom, hogy ismerem magam.
-Tehetetlenül magam ellen
Egy kegyetlen gyűlölet
Álmokból vért hány
Pont arra, akit szerettem.
nagy úr az éhség;
s bár láthatnálak úgy
-könyörög belőlem a múlt
s a hit szőrébe ragad;
Hogy ismerem magamat.
Fogaim között vannak álmaim
Rág és rág; -bár megtudnám állítani
Én magam zúzom szét;
Haragomnál nagyobb bűn nincsen.
Szólnék, a múltból még, 
szólnék, mégse tudok;
Haraggá köpöm ki a mát
Mert tele van vérrel a szám
szívem szilánkjaival
melyet szét te zúztál.

Lélegző kézben; hamvadó utoiz
Gyujt, lobban, szunnyad es szív
Cigijeink szívbe hajnalodott parázsa
Mint csendes tűznek mély varázsa

Mintha a Te tüzesnek kifúrta füstje
Az én cigarettám oxigénje volna
S a térben csokjaink, ízeink milliója
Hanyagul lenne közénk, egymásnak szórva

Nyeld le a tűznek szívét
S a Belőled kihűlt füstből
Üzenj hozzám vörös-szívű slukkot
Mint egy szádról számra tévedett csókot

Barsonyosra letisztult basszus
Akkordokhoz illő alkalom
Finomra fent acél- ahogy tartod
Hanyagul kezedben a cigarettád

Az éjjelbe merengő sejtelem
Megbűvölve képzeleg el; Veled
Az éjszaka halk mámora
Kacsint elő belőlem, huncut-kósza mosolyra

Végtelenné terült füstös éj titka...
Chh.. A hanyag alvilág és a fülledt erotika...
-Jól állna a szürkében a vörös
Mint laza kéjtánc, mit megkóstolva lábad elé köpök

"Az éjszaka halk mámora
Kacsint elő belőlem, huncut-kósza mosolyra..."
Erotika, koszos füst, alvilág, kéj, s mámor...
Milyen tökéletesen illesz a fantáziámhoz...!

Bár ne halt volna el
Csókod szívének élete már ott; a szádnál
Hogy a füst üres, íztelen s száraz
Hogy vért s életet nem lélegez ki a távolság

Pedig ízed megdobogna újra
Nikotin-bűvöletben bennem
Csakhogy a te tüzed ízének szívét
Szétáradva, a bordáim alá rejtsem

Bennem ne szoruljon belülre
Az el szürkült üresség
Melyben alig-alig csillan meg
Szemeimben a vérvörös vér!

Kátrányos vérből...
Üzenj hozzám nikotint
Hogy bőrömön kívül is érezzem
A bársonyos-keserű ízt

Porlassz füstből hozzám csókokat
Szádból egy-két szürke-szárazat
Ahogyan a tér vág belénk
Kihalt ürességből közel-távolat