Queenie

A sok nyers hús amelyet leszaggattam az elmémről,
s jó kényszerrel lenyeltem, végül megcsömörlött bennem:
Elfeketedik anyatejes szájában az élet
olyan könnyen, ahogy a Nagyságé lett:
Ez az alvadt vér betegsége,
Ez a szégyenné lett szenvedélye,
ez a haláltusája,
ez a mániája és ez a tragédiája.
Ez,

hogy elevenen falná fel az élet zabolázatlan testét,
míg az ész vicsorgó fogaival leráncigálja
csontjairól az erkölcs fehér húsát azért,
hogy elérjen valami megfoghatatlan őrületet,
amelyet isten és az ördög is tálcán nyújt.
Úgy képzeld el, mint egy száműzött éhes farkast,
ki rohan a vesztében vadul s kergeti az idegtépő vágyait
hogy
ráharapjon hidegvérével és
letépje dühével a szőrös izmot,
majd elégedetten elmosolyogja magát
zománcos fogán a vér
mert titkon az abszurd isteni fény
térdre borul az ördög elé:
Halálod és halhatatlanságod a nap,
melyben a gyilkos és az áldozat is te magad vagy..

azon a tiszta napon lesz dicsőséged sírkőre vésve,
azon a téli napon, mikor a hó fehére
tükrözi a fényt, s vakítja a szemeinket a szebb kilátás felé,
hogy ne lássuk:
a holnap napszakában isten sem rajong majd mindenért,
ahol egyedibb őnála az ördög gonoszsága,
s lenyűgözővé válik tiszta szemében zsenialitása
s a valóság ösztönös, vad és kegyetlen iróniája.

Félvállról üzen olykor az arc zsigereinek
rángásaival, hogy a mai gyilkosság szenvedélye
lesz a holnap szégyene, mert
kínok kínja az az éhség
amelyben a megcsömörlött beteg elmében
méreggel itatja a szomjúságot- /és kér még!/
hogy a túltelített létben végül megölhesse önmagát.

De ki érti?
Hogy ülünk a mészárszéken nyughatatlan,
s várjuk az áramütés mámorát,
félve- mert holnap önként
mászunk fel Jézus keresztjére-
s áldozzuk fel magunkat megadóan-
jól tudva,- jár ami a járásért jár,
s megérdemelt ami vár:
Egy szentimentális, elcsüggedt halál.

Csak a senki érti- csak az, aki járja-
vagy percenként pertut iszik a Nagyságossal,
nehogy véget érjen az ő utolsó melódiája,
s meghívja őt is még egy mérgezett pohárra,
hisz Ő nem más, mint a saját, közelgő temetése.

Ez az őrület...Ez a bátrak násza:
istent játszani lucifer oldalán-
Ez a halál tánca-
isten álarcos báljának színpadán-
ez, ez a tiszta, ez a vad, indulatos
és mozdulatlan kín-
amely olyan bódulatosan hideggé lesz
a holnap keresztjén..

Avagy a hétköznapi Isten labirintusa
/"Si latet, ars prodest."/

Hétfőn viccet meséltek nekem
jó kedvükbe voltak az égiek,
egy hét kellett hogy megértsem,
de egy hét és te is megérted,
Csak hallgasd végig!

Hangot adnék a némaságnak,
mégis dicsőbb beszéd a csend
(ezt suttogják a Marslakók odafenn).

Itt a szél belémszeret,
mint a szaturnuszi képzelet:
S a világ széléről a Holdra lök;
s a tébolyult űrben széttörök.
-Milyen hangosak itt a holtak!
Te is hallottad minden szavukat?
kérdezte én a magamtól:
megbolondult az alkimista az aranytól-
nagyobb őrület származhat a napból...

De otthon, a föld csonjára ráhullottak
a hervadt szirmokat eláztatott könnyek - 
egyszerre jönnek: átkozott lakói a földnek. 
Eltemették ők saját magukat-
így büntet egy Jupiteri kárhozat:
Föld forog a Föld körül.
erős irónia- mint az olyan kedd
amely lemészárolja a természetet
s neptunuszt rajzol a papirra,
hogy ráírhassák bolyongó szavaikat 
a fák;
-előző életünkben megismertük 
mi is a szaturnusziak fájó igazát..

A Hold járása változó:
jelentettem ki, mintha hallaná
a sokaság, hogy én most nem hallok semmit.
Levetette fénylő köntösét,
és percre felcsillan a remény:
aranyban izzik az a tenyér,
amely elkap ha elkap,
ha elkap a zuhanás
de aztán erősebb az óceán mélyén a nyomás:
Sok a talán és a ha- 
a Hold járása változó,
-felruházta sok oldalát 
mint csillagképek Duellonát.

Alattad is hét, feletted is még
s középen ti vagytok a szakadék.
A végső 6 rám éjszakánként,
nappal megvitatom magamat:
A hat alma hatalma
megtört szombatra!
Az almafák árnyékában
alkonyatkor megüzente nekik a legszebb:
és ők is elsírták magukat,
De hiába- nem hat szombatra
sötét boszorkányokra-
Freya nemes, isteni könnye.

s aztán mikor elfogy a hold
és elnémul lelkemben minden ami holt:
nevetek végre egyedül egy jót:
ez az amiről a nap szólt!
olyan sok szót hallottam a csendben,
hogy nem hallottam az egész történetet:
Egy-ben-
elbújt a mars a nyelvemben.

A némaság sötétjét 
fényesíti a csend,
szó nélkül mondta-
hallgatni bölcsebb!
Elhittem- hisz az időnél öregebb
s szava az ólomnál nehezebb!
Ő ha eljön, mindent egybeolvaszt,
mint részeg higanydarabokat
az ikrek fényes diadala;
Eggyé vált Istennel Duellona.

13 utat kell megtenni a végső célig! 
A bodzafára esküszöm,
nem vagyok bolond, csak átkozott,
de bennem mindenki hozzászokott.

Aztán mikor végre leesett,
olyan nehezen, ahogy a vasárnap elesett, 
nevetve néztem bele a reménybe-
Ez volt a hét vicce, a szent égbe! 
S mostanra minden viccet félretéve
elárulom milyen isteni a nap fénye!
Annyit kértem- valamit mondj még
s hétszeresen esküszöm 
azt mondta: It's Monday!

Menj. Menj el kérlek.

Ne fordulj meg,

s Ne nézz rám.

Fekete az arcom,

mintha törött szobor

könnye ülne rajta-

Vértelen, lelketlen,

Szükre és nehéz.

Mi volt amit vártál?

Mintha jobb lennék a másnál-

pedig nem vagyok.

Te tettél azzá.

Hát szolgálnom kellett.

Megtettem mindent,

hogy ne tudj többé szeretni.

Mostmár őszintén tudsz

rajtam nevetni.

Igazi a boldogságod?

Nem egy patkány-

Ez egy utolsó ajándék,

amit én neked adhattam:

lelkem volt benne, teljes darabban.

hogy szégyenné válhattam

minden egyes szavadban

Igazán, és joggal,

Amelyre én vágytam,

Amelyre szándékkal szolgáltam.

Olyan tiszta volt...

Tiszta voltál te,

Tiszta voltam én,

de neked ez átok volt,

míg neked ajándék.

Cserélnünk kellett.

Ez volt amit akartál-

Ugye milyen üres

és fájdalmasan vicces?

Ha szeretlek is,

már okkal nem tudnék

mély szemedbe nézni-

és nem tudnék olyan tisztán-

és fényesen égni.

kigyulladt egy ház az utcánkban.

Elakartam menni megnézni,

A félelmetes lángokat

amellyek széjjel tépik porrá

az évek feépített munkáit.

Életeket, emlékeket-

rothadót és szépeket.

Milyen borzalmas vérrel

Tud égni és emészteni-

S nem hagy maga után mást

csak füstöt, s heves gyűlöletének

korom feketére zúzott diadalát.

Végül minden szent megszégyenül.

Talán mégis bele kellene nézzek

Abba a mély, kozmikus szemedbe

hogy lássam, milyen nemes harcot vívtam

azért, hogy ne tudd nekem azt mondani:

Örökre Téged Szeretlek.

Azt hitted, túl tökéletes vagyok,

Vannak tetteim, kicsik és nagyok....

de láthatod, vannak szégyenteljesek:

s már kvittek sem vagyunk, vagy fer-ek.

Ne nézz hát rám,

Miert tennéd, mit várnál?

Tudnád hinni, mit keresel,

azt pont nálam találnád?

Olyan nyomorulttá váltam,

pedig csak egy valamire vágytam

Hogy elmondjak neked valamit:

hogy elmondjam- érzed?

mert pont ez és ennyi a lényeg.

Nem fogok mást szeretni-

Menj. Menj most el kérlek-

nem akarok a szemedbe nézni

Szeresd a hibáim ha hiányzom,

adtam azokból bőven,

hogy ne lásd, milyen jó vagyok.

Szeresd őket addig, míg

porrá zúzzák a rólam való álmaid

és menekülni akarj, míg visznek lábaid.

Érezd magad sokkal jobbnak

hatalmasabbnak és nagyobbnak-

s engem hagyj, hogy had legyek azzá-

amilyenné engem a száddal kimondtál-

Engedd, hogy hadd legyek az,

Mert nekem mindössze ennyi ami belőled megmaradt.

(...)London egén láttam az afghanisztáni csillagokat ragyogni;

-Once The Insh'Allah Became as Alhamdullilah.

To Be.or not.To Me.

Mielőtt emlékbe öltözne a pillanat,
melyben ölelésed a lelkembe ragad,
had mondjam el, valahogyan puhán;
mintha lelkem darabját árulnám;
Kissé szégyenlősen, büszkén és zavarban,
Ahogy egy lehullt levél fekszik az avarban;
Védtelenül, sebzetten és árván
rongyos koldusként csak eléd tárván
mindazt, amim van a lábaid elé dobva,
büszkén, s előtted mégis térdre rogyva;
mintha sorsom adnám a kezedbe;
Szelíd súlyban nézve a szemedbe,
had mondjam el, valahogyan így,
mert a félelem csak megvadít:
-Szabadulnék.
Szabadulnék. S had mondjam el,
Míg két kezed a lelkedbe ölel,
Mielőtt elmékbe öltözne a pillanat;
A sorsom már szétrágta fegyverét-
Sokszor csak bocsánatot kérnék
ha hegek kínzó nyomait tépdesem,
Mikor nem találom ölelésed a testemen;
Ezek a percek nem ölelnek, -szorítanak
S a magam ellenségévé forditanak:
Arra bíztat, engedjelek el,
S belőled semmi igazat ne hidjek el.
Pedig tudom; -Ez a sebek fájdalma.
Megijeszt az érzéseknek hatalma
S a lelkembol ugy csavarodnak nyakamra
a félelem indái, mintha bántón halálra fojtanál
S ilyenkor ijedten csak valamit mondanál;
S ilyenkor csak valahogy szabadulnál
Mert a szív ismeri jól a törvényt, 
S nem keveri a jövőt azzal, ami történt;

Sokszor csak bocsánatot kérnék,
Hogy a sorsom már szétrágta fegyverét
Hogy olyan gondolatot kisertsek,

Hogy Szabadulnék.
Önmagamtól, s attól, ki vagyok nélküled.

Emlékszem, aznap ejjel is sirva aludtam el
Arcomra acelszinu k0nyekkel,
Mikor alomtalan almombol magahoz
a nesztelen ebredes, mint sotet ejszakahoz
puhan felolelve, keltett fel alomra,
s csak az agyam melle szegodve eszrevetlen
gondolatodat elultetve a t;rben
nyitottal ajtot a vilagomra
Mikor olelesedben hirtelen idegszalamba harapott a duh
s a torkomban a kiabalas ugy akadt meg akar a borben a ruh,
mikor nema erovel rantottal vissza kezeid szoritasa koze
Abban a percben dobogott AZ eros szivu “hagybeken,
s m;gis megakadt a harag a torkomban,
mert mikor fajtal, vigasztalo olelesedben voltam.
S AZ a fogat csinorgato felismerese a percnek
Hogy pont akkor olelsz mikor ellokve van szuksegem rad,
hogy pont akkor szeretsz, amikor gyűlöllek,;
Mas izt ad dohomnek
s úgy ízlel meg a szíved, hogy szeresselek Téged.
Tudom, az en felelmem hangosan fel,
s mig tud, harap egz utolsot meg,
Mint vadult Farkas az erdoben egyedul
Veszetten,csak fogat csikorgatva menekul
s tudod, igy valik ki a kulonleges
az egyszerubol Megis szelidit sebzett kezed
Pedig a felelem halkan tudom, Ott van veled
Mint a jegvirag,neman, hidegem, disziti ablakod,
S karcait hangtalan, mozdulatlan arcodon
hordozod, S hogy eszrevettem, halkan ahogyan te
-csak mozdulatlan magamban tartom, de
hogy igyis torodsz, kezed harapva is simitassz,
tudd, mig megnem unom a harcom,
ha haraplak is, kezemmel simitom AZ arcod.
Tudom, hogy pont ugyanaz faj neked,
Ami szoget utott velem
-s tudod e milyen vicces
Hogy ég RS fold közt… egy AZ isten. 

Kissé mintha bűntől zavarba bújva,
arcomban egy kicsit meglapulva , 
mégis akár a bor, megzabolázva,
lábad elé szótlan letéve
lelkem ruháját, elszórva a térbe,
Mesztelenül, tisztán, magára hagyva
S múltjának sebeit nem tagadva;
hagynám, hogy olvass el,
úgy ahogy az éjsyaka a csendben olvad eló
kimért nőiességgel, mint lebomlott tuhát,
lassú szenvedéllyel ízlelt mozdulatát
fejezzem ki neked a lelkemet,
had mondjam ki neked az életemet.
tenyeredbe szórva a szívnek alkonyatát
öltözni készül mesztelenre a lélek,
hogy én ilyenkor hangtalan csak zuhanok,
S vágyaim szótlan indulatába fulladok,
Mert bűvöleted úgy forgat lassún magába,
mintha alkonyat tájt hajnalt a bálba,
Mintha csak szó nélkül, látnám a mozdulatot
ahogyan az egyik ujjad felemelve mutatod
_most kell, hogy a nő csendben maradjon,
hogy hordhasd tenyeredben az akonyatot
adnám neked, mindazt ami vagyok. 
Mert tudod, Neha nem kellene a nagy szavak
Hogy valami hatalmasat alkossabak
Sokkal hatalmasabb volt AZ nekem
Hogy megoszthattam veled a csendet
Mert tudod, jogod Lett volna elmenni
Szotlanul, caak vitainkat a pocra felszegni
Mert konnyebb, könnyebb otthagyni es elmenni.
Debtudod, te nem tetted.
Csak a magad lelket mellem letetted
S anelkul hogy erteni akartad volna 
Leulltel mellem csendeddel átkarolva
 s kerested te is a csillagokban vigasztalasom,
Hogy tiéd legyek- már nagyon vágyom.

Havyd h almom almatlan almodnak almot almofjon 
De ha szemeinkben a szerelem egymasnak agyat bont;
Thdd,Sebzett szárnyam a válladon.
Bûneinket most nee számoljuk,
S egymas csendjét ne vádoljuk;
Kívánjuk azt, hogy legyen még,
S addig is; csókkal bocsájtani lefyen elég.