Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerelmes oldódás
Cyrano• 2014. október 10. 23:04
Nézem szemed, benne a táncoló fényeket
S a bujkáló bánatot mosolyod mögött,
Szelíd szótlanság mellettünk helyet keresett
Átölellek; lennék napfény felhők fölött.
Fogom a kezed, érzem reszkető ritmusát
Andalgó véremmel lágyan csitítalak,
Pirosló ajkad bágyadtan érinti arcom,
Én szerelmes szavakkal megvidítalak.
Csillogón tekintsz rám, lelkünk újra megpendül,
Szívünk megdobban, oly’ varázsos pillanat,
Miként bársonyos légben az avarszagú ősz,
Úgy állunk egymásnak a csillagok alatt.
Karomban pihensz, s nézel rám sóhajnyi vággyal,
Szeretve vigyázom minden mozdulatod,
Hagyjuk az időt most, hadd múljon kedvesem,
Tiéd vagyok mindig, ha te is akarod.
miriam2014. október 19. 16:31
"Miként bársonyos légben az avarszagú ősz,
Úgy állunk egymásnak a csillagok alatt."
Ez a két sor már az első olvasat alkalmával megfogott...:)
Szép mint mindig! :)
Cyrano2014. október 12. 20:07
Köszi Emi! Örülök, hogy olvastál! :)
Őrni, az orrom is nézheted. Örülök, hogy tetszik! Köszi! :)
Ancsa, Köszönöm, hogy olvastál! Lopd el a hangulatát... :)
kapocsi.ancsa2014. október 11. 19:41
Rég olvastalak..
örülök, hogy újra látlak.
Idéznék csak, de ellopnám a hangulatát ha lehetne...
szép érzések.
Ernest2014. október 11. 13:33
"Karomban pihensz, s nézel rám sóhajnyi vággyal,
Szeretve vigyázom minden mozdulatod,
Hagyjuk az időt most, hadd múljon kedvesem,
Tiéd vagyok mindig, ha te is akarod."
Csak tréfáltam, nagyon szépen megírtad, gratulálok!!! :)
Üdv : Őrni
Ernest2014. október 11. 13:30
Az a bibi, hogy nem tudok a versre figyelni, mert az Orrodat nézem... ;)
Mamamaci402014. október 11. 04:25
Rég jártál erre, szépet írtál!