Cyrano gondolatai

Hadd ússzon el fülemig édes, rezgő hangod,

 Csak szépen mondd, mit mondanál - szépen, nyájasan.

Ha behúnyom a szemem, itt látom az arcod

Ne taszíts ki magadból, oly bús fájdalmasan.

 Szeretőt tartok... - motyogta a férfi, miközben állt a tükör előtt és végignézett magán.
Hmm... nem olyan rossz... - hümmögött, majd egy laza mozdulattal igazított egyet a kabátján. A narancsból, óarany színűbe hajló nyakkendő, most még szépen simult a mellkasára de tudta, csak a vacsora végéig marad ilyen makulátlan. Benyúlt a hűtőbe és kivette a jéghideg rozépezsgőt, melynek palackján, pár másodperc múlva megjelent, a leheletfinom páraréteg. Kilépett a lakás ajtaján és zárni készült...de nem, mégsem...visszament és a nappaliban lévő komódhoz lépett. A jókora méretű, üvegkristályból készült, széttárt karú Jézus szobor nyakáról leemelte a kedvenc karóráját és a csuklójára csatolta.
- Ezt majdnem itthon hagytam...- mondta félhangosan, majd elindult az ajtó irányába.
 Az autóban hideg volt. Megborzongott, majd beindította a motort. Szerencsére hamar bemelegszik - gondolta, azzal sebességbe kapcsolt és elindult az úton, melyen annyiszor járt már...

 Nem kellett csengetnie, volt saját kulcsa a nő lakásához. Csendben felosont a lépcsőn és még csendesebben kinyitotta az ajtót. Belépett és hallgatózni kezdett. Kíváncsi volt, hol lehet a nő a lakásban. Tányérok csörömpöltek és a hangjuk után elindulva, tett néhány lépést a konyha felé. Az előtér végéhez közeledve, egészen lelassított. Óvatosan kidugta a fejét a fal mögül és ránézett a nőre, aki épp neki háttal állva rendezgette a tányérokat. Nem ment tovább, csak nézte a nőt, aki a nappali túloldalán lévő konyhában foglalta el magát. A haja még fel volt tűzve de már átöltözött a vacsorához. Így is csodálatos látványt nyújtott, mert a vállain lehúzott ruha, engedni látta fehér bőrét. A férfi nem tudta levenni róla a tekintetét. Kis idő múlva visszahúzta a fejét és óvatosan levette a kabátját, melyet aztán a fogasra akasztott a gardróbfülkében. Kezében a pezsgővel, megpróbált minél halkabban a nő mögé osonni. Mikor odaért lassan előrehajolt és egy csókot nyomott a nő nyakára. Amaz, fejét hirtelen elkapva, gyorsan megfordult és előbb sápadtan, majd egyre inkább pirulva, rámosolygott a férfira...
- Szia Ramon. Úgy látszik nem figyeltem eléggé - mondta és visszafordult a pulthoz a tányérok felé.
- Szia Sally - köszönt a férfi is - Mondtam, hogy egyszer bejövök úgy, hogy nem veszel észre.
Ramon letette a pezsgőt a pultra és a Sally mögé lépett. Hátulról átölelte és beleszagolta a nő hajába - Finom illatod van - Sally megfordult. - Hagyjam így a hajam vagy leengedjem? - és tétován hátranyúlt a hajcsatért.
- Engedd le...tudod, hogy úgy szeretem. Szerintem úgy még szebb vagy.
Sally kivette hajából a csatot és kezével igazított egyet hullámos fürtjein. A vörös hajzuhatag végigomlott a vállán és csak még jobban kiemelte arca fehérségét. Finom metszésű orrán most nem látszottak annyira a szeplők, mint nyáron. A férfi elnézte, ahogy felveszi a tálat az étellel és elindul az asztal felé.
- Gyönyörű vagy Sal, mondtam már?
- Igen, mondtad már párszor. Persze azért most is jólesik. - felelte Sally és letette a tálat az asztalra, melynek közepén szép gyertyatartó állt és a piros gyertyák, amiket nemrég gyújtott meg, néha sercentek egyet. Tudta, hogy Ramon szereti a piros színt, épp ezért a mai alsóneműje, csupa piros darabból állt.
- Pezsgőt kérsz? - kérdezte a férfi és kezébe vette a palackot.
- Még nem - mondta Sally és tovább rendezgette a tálat az asztalon. Ramon odament hozzá és maga felé fordította a nőt. Sally negédesen a szemébe nézett és várta, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá. Ramon nem váratott magára, szenvedélyesen megcsókolta Sallyt. Keze elindult a nő vállairól lefelé és megállt a csípőjén. Újra csókolta a nőt, miközben annak combközépig felhasított ruháján, utat keresett kezével, hogy hozzáférhessen bársonyos bőréhez. Simogatni kezdte és érezte, ahogy a nő hozzászorítja a csípőjét az ágyékához. Sally, miközben élvezettel tűrte, ahogy a férfi csókokkal halmozza el, kezére tekerte az aranyszínű nyakkendőt és elkezdte húzni Ramont a szoba felé, ahol mint mindig, most is heves ágycsatát fognak vívni.
 Mintegy másfél óra múlva Ramon kijött a szobából és eltűnt a fürdőben. Sally közben összegömbölyödve feküdt a hatalmas ágyon és gondolkodott. Szabad ezt tennie? Aztán úgy döntött nem töri ezen a fejét. Ramon igazán nagyszerű az ágyban, ő mindig kielégült, a férfi soha nem távozott dolgavégezetlenül. Ramon visszajött a fürdőből és öltözni kezdett...
- Sal, itthagyhatlak? Vissza kell még mennem az irodába - nézett sajnálattal a nőre, majd odalépett hozzá, lehajolt és homlokon csókolta. - Ne haragudj!
- És a vacsora? - kérdezte Sally. - de nem érdekes...menj csak. Tudom, sokat dolgozol.
- Van egy ötletem - mosolyodott el Ramon. - Valamelyik nap együtt vacsorázhatnánk. Mondjuk a Kék Tavernában...ott nagyon jól főznek.
- Rendben van Ramon, elfogadom - bólogatott beleegyezően Sally. - Ezt a vacsorát majd a kutyának adom.
- Ugyan kedvesem, egyél csak belőle - mondta a férfi. - Még a pezsgőt sem bontottuk fel...de azért ne őrizgesd.
Majd belenyúlt a kabátja belső zsebébe és kivett háromszáz dollárt. Leült az ágy szélére Sally mellé és felé nyújtotta a pénzt. - Ezt szeretném, ha elfogadnád.
Sally a pénzre, majd a férfi szemébe nézett - Nem vagyok a kurvád.
-Nem mondtam, hogy az vagy - mondta Ramon.- És nem is gondoltam ilyesmire. De fáradsz a vacsorakészítéssel, a teríték csodálatos és jóformán ki lehet dobni az egészet, mégcsak meg sem kóstoltam. A pénzt csupán kárpótlásul adom.
A nő megvonta a vállát és nem szólt. A férfi letette az ágy szélére a pénzt, megcsókolta a nőt és elindult az ajtó felé.

 Sally hallotta, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött. Lassan felállt és elindult a fürdőszoba felé. Kezével a haja alá nyúlt és lassan elkezdte lehúzni a vörös hajkoronát a fejéről. A fürdőben ledobta a mosdókagyló mellé a parókát és beállt a zuhany alá. Jólesően áztatta magát a forró vízben. Negyedóra múlva, már miniszoknyában és blúzban állt a sütőnél, ahova az imént tolta be az asztalra kirakott, étellel teli tálat. A gyertyákat fehérre cserélte és meggyújtotta őket. Tíz perc múlva hallotta, ahogy zörög a kulcs a zárban. Eddie belépett és megölelte a nőt.
- Laura! Úgy hiányoztál! Hogy van az én kicsi feleségem? - kérdezte vidáman, miközben fáradt szemeivel megpróbált kipislogni a bepárásodott szemüvege mögül.
- Jól vagyok drágám, minden rendben  - mondta Laura és megcsókolta a férjét. - Azonnal kész a vacsora. Addig pakolj le. Biztosan kimerített a repülőút.
Laura bement a fürdőbe, a parókát levette a mosdótál széléről és bedugta a szekrénybe a törölközők mögé. A tükör elé állt, kissé összekócolta rövid, szőke haját, majd belenézett saját szemébe és halkan megszólalt.
- Szeretőt tartok...