2014
2013Bordadongák között még lüktetésed érzem,
vérrel telik véredényem. Nem az enyém az érdem.
Mészfalu erekben beszűkült bűntudat
egy vak hegedűssel búcsúdalt huzat…
Tyúkmelledb en harmonikasíp zihál,
tüdőtérfogatod galambbegynyi oxigént produkál.
Gyenge a sóhajod? Sebaj! Csak fuvallatnyi szellő
viharvert egeden. Félénk, torzó bárányfelhő…
Ne számold újra, rövidre fogott kalandtúra a földi léted,
szexepiled lesz, ha a felnőttkort majd megéred.
Úgy szeretted a dohánybokrok virágzását!
Kinyílt kertekben illatos fehér-halál lándzsák…
"Valaha volt tüdőm is, rózsaszín. Csak üszkös
ma. Még fekete varjakként körém gyűltök?"
Kátrányba mártva vár az élőszövet.
Nem hátrány, ha zsebedben hordod az Élet-követ...
Mar mély métely, májad zsugorban, dagadni látszol
Szemed fehérje sárgában búsul, előre gyászol
"Életem az italom"felírva már a szemfedődre...
Unottan köpsz véreset a frissen mosott csempekőre
Eltékozolt évek, szerelmek, olcsó szeretők
bármerre jártok korai-vének, miattatok nyílnak új temetők.
Csonthegedűk, árnyéktáncosok, félig holt lények
Utolsó szerengeti-lakók, sírva elmúló bölények...
Rátok ismernek mindenütt, mocsokban szőrnövesztők
A modern kor romlott gyermekei, a megjövendölt...
Hideget-melege t tűrő gnómok,
Piszkoskezű-lá bú szúrós-szagú mai gótok,
sugárfertőz ött túlélők, immúnis járvány-cselédek
Elfordulnak tőletek a védett „proletárok& #8221;
a madarak is csendben, gubbasztva ülnek,úgy félnek.
Ma már én sem remélek többet, a jövőtől hányok...
Szerkesztő: barnaby
Figyelők: 3