barnaby blogja

Gondolatok
barnaby•  2014. július 29. 23:08

Puha-bársony...

Csusszan, lobban, cseppenve csetten

hangos sikoly lázas önkívületben.

C

sorbult cserépkancsókban mázas

lepkeszárnyak

kal nőtt golyva... lázas

lüktetésben dagad a máj is,

júniusi csendbe átcsúszó majális.

Vurstli, körhinta, fiákeres verkli,

langyos sör, virslifonat-sercli.

Zsíros kenyérhez-kongó bödön

földi paradicsom négyzeten-köbön...

Sramlizenével gyászinduló,

majd az új kenyérrel, már kézfogó...

Tejföl, vajjal, meg tehéntúró,

munkásosztálynak író-savó.

Búzával dicsérd a bort barátom,

itt békesség honol! S minden kabátgomb

lyukra sorol. Szevasztopol nem ostromolt,

messze már minden földi pokol.

Pincék mélyén nyíl' penészvirág,

igyekszem mindig felnézni rád.

Szökik, bujdokol az értelem.

Hetyke kis kakas szeméthegyen

tyúk-udvarának kukorékol.

(kutya kinyüszít a kotorékból)

Csábíts el engemet is, Te céda angyal,

a diktatúra majd úgy is felmagasztal!

Mert hű vagyok hozzá mindig elvben,

bólogatni tudok minden nyelven.

Bíztass, bátoríts hős vezérem!

Leszek a szőnyeged is kinn a téren,

(Taposs meg! Töröld belém a talpad

utcakő ne törje becses sarkad...)

hűséges paripád, talpnyaló kutyád,

okos csak te lehetsz, mások mind ostobák...

Daliás termeted szemnek is öröm,

ha létra fokán állsz is.(jó, nem kötözködöm...)

Szellemed acélos, akár a jellemed.

Palléroz pap, pópa, rabbi...(ám meglehet,)

majd mindegyik örömmel eltemet

ajánlva pokloknak lelkedet...

barnaby•  2014. július 8. 16:24

Huszonegyedik század...

Borszínű horizonton botladozok a honi dombon

"Őskori"dia, Lombardia gombbal dobozolt bonbon.

Csoki dorongon fuvolaszólam, majd buli a hóban

Sublótfiókban vadidegen, vaginapózban. Csókban

szerelemígéret. Szépül az élet, végül leépül...

Elfekvőben sarok, nem Svájc, szívet facsarók, hospice,

ha nincsen sok "stájsz"... szemétben turkálsz,sötétben botorkálsz.

Az élet jó fodrász, akár Engelsé, Marx-é a képed

Büdös a lábad, csomókban szakállad, hiába téped.

Nincs semmi vétked, kijutott mégis a jóból

Nem jön a válasz, hiába kérded a sorstól...

Szemétben alszol, álmodsz a szépről kicsordul a nyálad.

A huszadik még jó volt, asszony is csókolta a szádat

Keserűséggel köszönt rád a huszonegyedik század...

barnaby•  2013. október 2. 13:26

Cyberpolgár...

Bordadongák között még lüktetésed érzem,

vérrel telik  véredényem. Nem az enyém az érdem.

Mészfalu erekben beszűkült bűntudat

egy vak hegedűssel búcsúdalt huzat…

 

Tyúkmelledben harmonikasíp zihál,

tüdőtérfogatod galambbegynyi oxigént produkál.

Gyenge a sóhajod? Sebaj! Csak fuvallatnyi szellő

viharvert egeden. Félénk, torzó bárányfelhő…

 

Ne számold újra, rövidre fogott kalandtúra a földi léted,

 szexepiled lesz, ha a felnőttkort majd megéred.

Úgy szeretted a dohánybokrok virágzását!

Kinyílt kertekben illatos fehér-halál lándzsák…

 

"Valaha volt tüdőm is, rózsaszín. Csak üszkös

ma. Még fekete varjakként körém gyűltök?"

Kátrányba mártva vár az élőszövet.

Nem hátrány, ha zsebedben hordod az Élet-követ...

 

Mar mély métely, májad zsugorban, dagadni látszol

Szemed fehérje sárgában búsul, előre gyászol

"Életem az italom"felírva már a szemfedődre...

Unottan köpsz véreset a frissen mosott csempekőre

 

Eltékozolt évek, szerelmek, olcsó szeretők

bármerre jártok korai-vének, miattatok nyílnak  új temetők.

Csonthegedűk, árnyéktáncosok, félig holt lények

Utolsó szerengeti-lakók, sírva elmúló bölények...

 

Rátok ismernek mindenütt, mocsokban szőrnövesztők

A modern kor romlott gyermekei, a megjövendölt...

Hideget-meleget tűrő gnómok,

Piszkoskezű-lábú szúrós-szagú mai gótok,

 

sugárfertőzött túlélők, immunis járvány-cselédek

Elfordulnak tőletek a védett „proletárok”

a madarak is csendben, gubbasztva ülnek,úgy félnek.

Ma már én sem remélek többet, a jövőtől hányok...

barnaby•  2013. október 1. 21:48

Szodoma...



Semmit sem ért a hegyi beszéd, latrokká lettek mind a férfiak.
Asszonynépek ördögökkel hágnak, pokol tornácán hevernek.
Hazug szavak, ocsmány szajha-szájak, szívtelen, vad csókolások,
eleven lárvatetemek kéjsóváran. Ócska vázai emberi nemnek.
Cifra portékákat élvre kínáló kufárok, csengő szolga-arannyal.
Az arc eltorzult, fakó. Dülledt szemekkel parázna némberek nevetnek
Fülledt buja vágyak, állott-szagú ágyak... sóvár nyálcsorgató vének.
Szodoma világok. Szép emlékek összevissza hánytan. Halálra váltan.
Vissza nem fordítható skarlát-ragály-sodor. A szende idő korcs babákat éltet...

barnaby•  2013. március 24. 07:33

Cyberpolgár

Ez a vers sokáig várt elbírálásra a főmoderátornál...töröltem, mert nem láttam értelmét a további várakozásnak...Ma sem tudom, miért volt "Tabu"feltenni a versek közé...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom