Átértékelt élet

Cultus•  2011. május 6. 17:57

                                                                                                                                                                                                          

 

Átértékelt élet, széthullott álmok

Eltemetett jövő, még a múltban járok

Zaklatott életem padlásán kutatok

Emlékeken élek, azokon utazom

 

Elmúlt ez a nap is, rám fagyott az idő

Sár folyt az agyamba, az ingovány csak nő

Elszürkül a nap is, ahogy az életem

Színeim elvesztek, mit festettél nekem

 

Magányosan ülök, kihűlt ágyamon

Nem bújsz már énhozzám, kezed sem foghatom

Itt van ez a párna, itt van a takaró

De valami elveszet, ami fontos volt

 

Meleg kis szobában, megfagynak a vágyak

Tovatűnt az idő, hol nem voltak gátak

Dermedt csend ült rám, pedig elmúlt már a tél

Rettegek attól, hogy örökre elmentél

 

Itt hagytál magamra, elhagytál örökre

A leg fontosabb vagy, és elvesztettelek

Elmúltak az álmok, kihunytak a vágyak

Jégbe fagytak már, a csókra nyíló szájak

 

                                                      

Tompán nézem most a hideg ablakokat

Nézek a sötétbe, mint ahogy magamba

Nem látok át rajtuk, mint ahogy rajtad sem

De nem is láthatok, hisz Te nem akarod

 

Magányosan telnek így, hideg napjaim

A szerelem felemészt, szétszórja hamvaim

Életemnek könyve már nem lesz tele írva

Könnyekkel írt lapjait elviszem a sírba

 

Mikor majd ott állok a szép Tisza hídon

Csak félútig megyek, ott csöndben megállok

Újragondolom még eddigi életem

De nem lesz a szívemben semmi félelem

 

Kezemben egy fénykép, a Te csodás lényed

Könnycseppek hullnak rá, ahogyan nézem

A fényes papírról legördülnek némán

Elnyeli őket is a hatalmas vízár

 

Korlátnál állva a zúgó folyót nézem

Szívemben, lelkemben itt él az emléked

Viszem a fényképed és azt a kismackót

És minden emléket mi a kettőnké volt

 

Felállok hát némán, széttárom karjaim

De szavakra nyílnak még zokogó ajkaim

Elrugaszkodok hát és a víz felé szállok

Még akkor is csak Hozzád, Érted kiáltok

 

„Szeretlek kicsi lány, szeretlek szerelmem

Nem hagylak el Téged, Te vagy az életem!”

Tudom, találkozunk egyszer még valahol

De most várnak rám és elnyelnek a habok.

 

István

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2011. május 6. 19:08

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. május 6. 19:01

Törölt hozzászólás.