Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Átértékelt élet
Cultus 2011. május 6. 17:57
Átértékelt élet, széthullott álmok
Eltemetett jövő, még a múltban járok
Zaklatott életem padlásán kutatok
Emlékeken élek, azokon utazom
Elmúlt ez a nap is, rám fagyott az idő
Sár folyt az agyamba, az ingovány csak nő
Elszürkül a nap is, ahogy az életem
Színeim elvesztek, mit festettél nekem
Magányosan ülök, kihűlt ágyamon
Nem bújsz már énhozzám, kezed sem foghatom
Itt van ez a párna, itt van a takaró
De valami elveszet, ami fontos volt
Meleg kis szobában, megfagynak a vágyak
Tovatűnt az idő, hol nem voltak gátak
Dermedt csend ült rám, pedig elmúlt már a tél
Rettegek attól, hogy örökre elmentél
Itt hagytál magamra, elhagytál örökre
A leg fontosabb vagy, és elvesztettelek
Elmúltak az álmok, kihunytak a vágyak
Jégbe fagytak már, a csókra nyíló szájak
Tompán nézem most a hideg ablakokat
Nézek a sötétbe, mint ahogy magamba
Nem látok át rajtuk, mint ahogy rajtad sem
De nem is láthatok, hisz Te nem akarod
Magányosan telnek így, hideg napjaim
A szerelem felemészt, szétszórja hamvaim
Életemnek könyve már nem lesz tele írva
Könnyekkel írt lapjait elviszem a sírba
Mikor majd ott állok a szép Tisza hídon
Csak félútig megyek, ott csöndben megállok
Újragondolom még eddigi életem
De nem lesz a szívemben semmi félelem
Kezemben egy fénykép, a Te csodás lényed
Könnycseppek hullnak rá, ahogyan nézem
A fényes papírról legördülnek némán
Elnyeli őket is a hatalmas vízár
Korlátnál állva a zúgó folyót nézem
Szívemben, lelkemben itt él az emléked
Viszem a fényképed és azt a kismackót
És minden emléket mi a kettőnké volt
Felállok hát némán, széttárom karjaim
De szavakra nyílnak még zokogó ajkaim
Elrugaszkodok hát és a víz felé szállok
Még akkor is csak Hozzád, Érted kiáltok
„Szeretlek kicsi lány, szeretlek szerelmem
Nem hagylak el Téged, Te vagy az életem!”
Tudom, találkozunk egyszer még valahol
De most várnak rám és elnyelnek a habok.
István
Törölt tag2011. május 6. 19:08
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2011. május 6. 19:01
Törölt hozzászólás.