Szerelmezők blogja

Csombor•  2013. január 25. 17:00

Esszencia

Két dolgot szeretek csak Veled tenni:
Valamit, vagy éppen semmit.

Csombor•  2012. december 10. 00:23

Bíztató

Bor csiklandta az úton kiszáradt torkom,
a parton belém karolt a szerelem,
és a fényben úszó sétányra vezetett,
hol a hold a vízre ezüst ruhát horgolt.

Páratlan pikkelye a tónak ránk csillant,
álltunk ott megigézve, egymásba fonva
a pillanat gyönyörétől lágy-csókoltan.
Akkor ott, sorsunk éjében új nap virradt.

Csombor•  2012. július 22. 13:55

Manézs

cirkusz
élet
közönység,
ugrás a
mélybe
ködös lét
szögek a trapézon,
tartalak
fogadkozom, s lent a
pókháló karma
áldozat nélkül
marad
taps maraszt
ügyes,
ráadás?
csendes öltöző,
smink csorog
boldog arc
gugoló fogkefe
mikor költözöl?

Csombor•  2012. július 15. 12:21

Intenció-i

Intelligens intelmeit
István írta Imre itta,
ifjú íjász idegeit
irritálta import irka.
Irodalmi isten imázs
impozáns iskola inger,
imájában időt igáz,
ismerete igaz kincsed.

Csombor•  2012. július 11. 13:47

Őszfestő

A felhőkbe kapaszkodva,
Rád gondol szívem rejtett mosolya,
felszabadult lelkem reménybe tollasodva,
sasként száll tovább, mint égi porkoláb.
Körözünk ketten, s az egérvilág irigykedve retten.
Nem lehet másként, csak Veled élni társként
egy boldogabb életet, a múlt vigasztalásáért.
Csak így érdemes köszörülni a gombóc torkát,
kerülni a keserű-mandula morzsát,
lenyomva szívemig a szorítás haláltáncát,
mert ott omlik ízekre az igaz hazugságlánc.
Koszorút ér minden szeme,
s hajszálba őszül a hamis látvány.
De nincs más út, az ártatlanok hisznek
asztalban és (v)ágyban,
egy szürke összetákolt burokvilágban.
Az idő meg átfordul a lejtőn,
nem érdekli kert, lugas és tele bendő,
csak aszal tovább, stafétát dug fiatal kezekbe,
példát statuál, jövőt rejt el a fejekben.
A lebegés feledtet,
súlytalan állapot a szerelmezés
agyban és a vesszős ágyban, gólöröm után
halvány esélyre nő az újrakezdés.
Kapaszkodón bárányba markolok,
terelgetem, de a napnak drukkolok,
s nekünk kívánok fényes álmot
úgy, hogy árnyékában senki se fázzon.
Rá(d) gondolok s elmúlik minden szorítás,
ellenszerre lel a méreg szívemben,
s ősz hajszálat fest a remény,
az együtt kevert boldog színekkel.