Csirkezola blogja

ó!
ió!
ció!
áció!
uáció!
tuáció!
ktuáció!
uktuáció!
luktuáció!
fluktuáció!

Karácsonyos a hangulat,
ragyognak a fények;
növekednek a nyugdíjak
és a bruttó bérek.

Belassult az árdrágulás,
olcsóbb hús és benzin;
csókolja meg Soros fiát,
kinek ez nem tetszik.

Oligarchák háza táján
jól alakult minden;
köszöntgetik buzgón egymást,
felsőmagyar-szinten.

Brüsszelből már átjön a pénz,
lehet táncikálni;
megtelnek a tanárképzők,
hamarosan látni.

Hungarikum a vadaskert,
belül milyen békés;
bólogat a táborlakó,
nagy az egyetértés.

Büféasztal átadáskor,
vezetőre áldás;
kiskosztümre és mentére
cseppen zsír és mártás.

Ünnepeljünk így és úgy is,
fönt, lent, erre, arra;
S eldöntheti az Olvasó:
birka vagy csak marha.

Léket üt
szívembe
állandó
hiányod

álom volt
hogy kezed
énfelém
kitárod

szakad most
szétfolyik
a hites
szép remény

koromszín
síneken
viaszcsonk
féleség

középen
ködfátyol
örök éj
szétterül

hiányod
állandó
szívembe
léket üt.

Vidám ez a farsang
a húshagyókeddig,
s fixáras a far-hát,
olcsón lehet venni.

Locsoljuk olajjal,
ne legyen oly száraz,
legnagyobb jótevőnk
tömköd magyar szájat.

Vidám ez a farsang,
ár ellen a harcunk,
mindig csak előre
szlogenünk és maszkunk.

Karneválkirályunk
emeljük magasra,
ragyogjon ránk Napként:
gondolva tavaszra!