Csirkezola blogja

Léket üt
szívembe
állandó
hiányod

álom volt
hogy kezed
énfelém
kitárod

szakad most
szétfolyik
a hites
szép remény

koromszín
síneken
viaszcsonk
féleség

középen
ködfátyol
örök éj
szétterül

hiányod
állandó
szívembe
léket üt.

Amikor már a könyvesboltban sem fogadják a köszönésemet. 

Hétfő:

Őrülten indul a hét. Még a hajléktalan is mosolyog.

Kedd:

Ma írtam egy vidám verset. Elnézést kérek.

Szerda:

Energikusan ébredtem. Mindenkit hajtanék munkára.

Csütörtök:

Tündököl, ragyog a napfény. Az egész emberiséget szorosan megölelném. A nyakuknál fogva.

Péntek:

Úgy érzem roppant fontos és egyszerűen megkerülhetetlen vagyok. Folyton belebotlom magamba.

Szombat:

Ez a nap a pihenésé. Mondtam az asszonynak is. Majd takarít és mos vasárnap.

Vasárnap:

Elsétáltam reggel a piacra. Végigalkudtam az összes kofa minden áruját. Nem vettem semmit.