Csinaj blogja

Csinaj•  2009. január 23. 00:55

Mi a költőiség az Internetes költészetben?

Silány felmérés-féle felvázolása 

Előző írásomban, az Internetes költészetről, írtam, amire aztán sok reagálás érkezet, aminek folytán, hogy hivatalos hangnemben szóljak, sok visszajelzés érkezett, higgadt, vagy hevesebb formában. E jelenség hozadékaként már meg tudom fogalmazni a címben jelzett fogalmat.

Nincs más dolgom, mint átolvasni közel 100 hozzászólást, 3 Internetes Portál tevékeny költői jóvoltából.

Egyértelművé vált, hogy a költőiség az egy viselkedést, egy megközelítést (csúnya szóval attitűdöt) jelent a legtöbb ember számára.

Valamint művészet szeretetet, vagy játék szeretetet és egyben igénylését is a játéknak. De van olyan akinek egyszerűséget, érzések megtalálását jelenti,  

Valaki felvetette, hogy ez a fajta költészet egyben a hivatalos költészetbe behatoló dilettantizmus és sznobizmus elleni szembefordulás is, és így egyfajta ellen-költészete annak. Mert, szerinte az olvasó tömegek elfordultak attól a költészettől, idegennek érezvén azt.

Sokan azért írnak verset, mert kell egy mosoly, egy könnycsepp, amit, állítások szerint, meg is kapnak és ez boldoggá teszi őket.

Így válik az alkotás tulajdonképpen a szerző által felhívássá, amire a közönség válaszol, és ez azután vissza is hat az alkotóra. Interaktívvá válik.

Sokan kihangsúlyozni igyekeztek azt a fő szempontot, hogy nem törekednek nagy sikerek kivívására, mert nem kell, és nem is lehet elvárni azt, hogy mindenki felkapott művész legyen, vagy azzá váljon.

Úgy tűnik, hogy senki nem akar foglalkozásszerű költő lenni, de azt azért elvárja a kritikusaitól, a keményebben megszóló "TUDÓS NAGY MÛVÉSZI KÉPZÔDMÉNY"-től hogy előbb példával szolgáljon, és csak utána bírálja a művészi alkotásukat, rossz szájízt hagyva maga után.

Akadtak persze, olyan szólamok is, hogy a füzfapoétizmust irtani, vagy legalábbis keményen kritizálni kell, mert, „Ha valaki tapintatból nem ír kritikai megjegyzést egy bűn rossz költeményhez, azzal csak árt az alkotójának, mert elhiszi magáról, hogy ô költő”

Ízlések és pofonok, ugye, mert ami tetszik az egyiknek, nem biztos, hogy megérinti a másikat, mert az ízlések és egyéniségek nagyon különbözőek.

 Felvetődött a mérce meghatározásának a gondolata is, kihez, vagy mihez kellene mérni a költeményt, és kinek van ehhez joga vagy merészsége? 

Egyértelművé vált, olvasva a hozzászólásokat, hogy a művészet-, ebben az esetben a költészet gyakorlásához nem csak a kirívóan nagy tehetségeknek van joguk, hanem bárkinek, aki erre késztetést érez. Így vall erről egyik véleményező:

Szerinted csak annak van joga írni, akit Adynak vagy József Attilának hívnak. Mint ahogy ecsetet is csak az foghat, aki legalább Munkácsy. Persze zenét is csak a Beethovenek szerezhetnek, hiszen mit akar a pór nép, nehogy már azt higgye, hogy azért mert megtanult az iskolában szavakat egymás mellé rakni, esetleg énekelni, még próbálkozhat is!

És ezzel be is fejeztem, mert szerintem mindenkinek szíve joga azt tenni amit jónak lát.

 Kívánok mindenkinek sok sikert!

Csinaj•  2009. január 21. 18:52

A Füzfapoétizmus és az Internet

Morfondirozás a házilag gyártott Füzfapoétizmusról 

A mai kor költészete, az igazi költészete, - ezt ki kell sajnos hangsúlyoznom, mert más, nem igaziból van ám dögivel!, --  nagyjából az íróasztalok fiókjának íródik. Mert kevés akad fenn a hálón?

Az igazi tehetségek elzárkóznak a nagyközönségtől, mert szerintük nincs igazi műértő közönség, csak felületes, hamis mázzal bevont az igazi emberi érzésekre épülő művészetet értéktelen maszlagokra cserélő giccsfogyasztók. Bevett értelemben nevezendő fűzfapoéták!

Ki a Füzfapoéta? Ki lenne? Egy költőcske, egy versfaragó, átvítt értelemben VERSKOHOLÓ!

De lehetne rímfaragónak, rímgyártónak, rímkovácsnak, versifikáternek sőt még poetaszternek is nevezni.

Ez az állapot mit fed? Ez jó, vagy rossz? Ha a délamerikai szappanoperákat jónak mondjuk, akkor ebben az értelemben ezen is el lehet könnyezni, nvetni, dicsérgetni és dicsértetni magubnkat. 

"Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, …"  ez kéne a fő mottónk, legyen. Az igaz költők elzárkozása, talán ezen alapszik, ha igaz a feltevésem, de lehet attól más is.

És az igaz költők, mert vannak olyanok is, többek közt azt is sérelmezik, hogy ebből megélni, már sajnos nem lehet.! Ezt a mai társadalom sosem fogja megérteni és elismerni.

A számítógép, az Internet, az igazi költészet ellenségének bizonyult, mert a Fűzfapoétizmus virágzásának adott teret! 

A ma embere élelmes, és úgy hiszi, ő mindenhez ért, így hát a költészetet is megoldja házilag, üres tartalommal, felületes érzésekkel.

Micsoda ügyes és okos, magukat hamar feltaláló emberek vagyunk, hát nem? kellek nekünk a született petőfik, aranyok, kosztolányik, zrinyi miklósok? Minek? Egy fenét! Ha megtudom magamnak bütykölni a szobafestést miért ne tudnék összebütykölni egy frankó kis költeményt? Igaz, hogy semmitmondó lesz, igaz, hogy a társadalmi problémáktól oly távol lesz, mint Makó Jeruzsálemtől, igaz, hogy aszerelem kimerül a siránkozáson meg a kétes élmények felmagasztalásán, de oda se neki, majd csak elolvassa valaki!

És felfedezi, hogy miként a szobát, úgy a szíveket is szép lilára, vagy divatos sárgára festem én!

Na ja! 

 

Csinaj•  2009. január 20. 15:54

Bukás a négyzeten


Kurta Elôhang

Ne segítsetek most, ti ôsi sámánok
Kik odafent még mindig varázstáncot jártok,
Szemem homályos, tollam is néha rezeg,
a nagy nagy Bukásról vajon szólni merjek?
Merek. Ha most a kegyencetek nem is leszek,
Azért csak összehozom ezt a verset.
Bár szívemet markolja a nyugtalanság,
Amint begyújtom ezt az elsô strófát.
Merre vagy Homérosz, ki a trójai
Hôsöket daloltad hajdanában?
Mond modern szabad versben is lehet szólani?
Amikor Hektor csapatában gyász van?
Bár nem voltak sekély árkok Dante poklai,
Én e fertô-árkoknál is mélyebbre szálltam.
S midôn újra, ide fel értem,
Tán elmondjam, mi van lent a veremben?
De, kérlek alássan, miért ne sorolnám?
Amíg más firkász „nesze semmi, fogd meg jól"-t árul,
Én legalább nyíltan beszélek, valahán
Strófa szolgáljon erkölcsi tanulságul.
Korlát övezi e a nagyságot, hékám
Mely a magasságokból aláhull?
Tisztelt velem egy idôben élôk, gyûljetek hát patkóba,
Napirenden a leggyászosabb példa.
Hej, Dobónak vén vára is ledôlt,
S Hitlert a világ betonbarlangba zárta,
A vörös Kondukátorok alól is a föld
Kicsúszott - aztán sziesztázott az ebadta,
És lenne még annyi névtelen, ki sötét
Gondolatoktól nem jönne zavarba,
Ôket más értékelje ki, én hôsöm
Sziporkásánál és bukásánál idôzöm.
Sziporkája nem volt ám holmi neon-láng
Füllentô Frideric nem éppen tekintetes úrnak,
Petárda fénynyalábként süt reánk múltja
Nincs fuvallat, amelytôl elaludhat.
Úriasságát félve rebegi pofánk...
De te ne csinálj be, dicséretét írjad!
És rozsdától még nem mentes modern nevének
Legyen áldozva ez az elsô ének.


Elsô ének
mely nemcsak a sarló-kalapács címer öncélú leírása
hanem egy tündöklô név letagadhatatlan érdemeinek összegzése is

Jer hát Kalliopé, agitátor eleink
Érces szavú Múzsája. Szemed messze távoli
Gyûléstermekre fürkészôn tekint.
Jöjj, vár reánk a harsogó hévvel politizáló tábor.
S, bár szokásom, hogy megbotlom megint,
Tudom, biztosan kihúzol a pácból.
Jöjj, s címerét Füllentô Frideric elvtársnak
A megalkudott mûanyag-babérral koszorúzzad!
A sárga címer ott lóg a falon, meg a vörös zászlón
Pont a poros Sztálin, Marx Engels, Lenin kép mellett.
Alatta dohányfüstös brigád-elsô érdem oklevél
Egy vörös posztóval borított asztal uralja a termet
Melyet ôk csak úgy hívnak pártiroda tárgyalója,
A mosdó ajtót, csukd be gondosan, oktalan
Ezt ne kelljen, sokszor mondjam! Ellenben titkos
Bûzök jönnek ki onnan, ez holt biztos.
És most, elvtársi becsszóra, e költeményt silabizáló
Nedves lett a szemeim alatt, de nagyon, ó!
De csoda e, hogy elhalkul a szó,
Ily ereklyével állván szemtôl szembe!
Hú, most egy lantost idézni volna jó,
Hogy gitárosokkal versengve zengje,
Professzori tudással, ifjú ketyegôvel,
Mit is takar e bekeretezett sárga papír, e címer.
A címer ábrája a következô:
Légyszaros sárga mezôben sárga sarló
Rajt egy kalapács, vagy ahhoz hasonló.
Amolyan szabályos, kisé otromba
Vaskos nyele, két hosszú vonalacska.
Alatta a sarlót túl kerekre szabták.
Mellette egy fénykép, Kádár atyánk
Tekintete a semmibe bámul,
Amitôl hôsünk félpercenként ámul és ájul.
A pártfegyelem ravasz tudomány,
A pártvezéreket edzi acélosra, sorra, az ám.
Hogyan kell bólogatni a jót szolóra
Hogyan kell intôn fedni a kritizálóra.
Gyûléstermekben az esztendôk során
Füllentô elvtárs rájött, sok-sok titokra.
A pártoskodás így lett hivatása
De, most épp a pártot magyarázom.
És, nem csak vázlatosan, lakonikusan,
Mint holmi könyvtárban hízó könyvkukac,
Ki a pártszabályzaton könnyen átsuhan,
Mellôzve oly sok intelmet és fegyelmet
Acélozó hiedelmet, mint ellenérvet.
Hát az ilyet érje jeges zuhany,
Midôn a leg aprókig menô taglalásra térek.
S ha gyúlnék néha lángolóbb szónoklatra,
Csak a párt ellenségei felelhetnek érte.
Régesrég történt, száz éve tán...
Marx atyuska rosszul aludt egy éjszakán
Engels barátjával diskurálgatván
Kisütöttek egy úgynevezett vadiúj ideológiát.
(folyt. köv.)

Csinaj•  2009. január 3. 18:14

Úr vagyok, na!

Úr vagyok, na!

Olyan, kinek van hatalma, 

Minden idők legnagyobb ura
Jó, lehet, hogy egy kicsit fura
S laposan lötyög tompora, a nadrágomnak
De itt vagyok, ha kell a világnak!
Tudok füllenteni, eleget
Rossz könyvet írni, hegyeket!

Tudok parancsolni, kritizálni
Miért mennék akkor dolgozni?
A politika lett a kenyerem
Azt élvezem, ha átverem
A derék választópolgárt
S kapok helyébe képviselői állást!

Blogolok mindétig, napestig,
Ha kell, akkor hajnalig
A jó hang, ugye visszhangzik?
Blogolódik, blogolódi-i-i-ik,
Hazugságaim egekbe emelnek
Még az eszkimók jégkunyhójában is ismernek.

Csinaj•  2008. december 11. 15:34

Én meg nem is tudom miért

Én meg nem is tudom miért
eleinte olyan fura volt
egymás alá firkantani
a szavakat, mit koholt
vádként véletlen életlen
szókapcsolatok éretlen
nem tudtak ott maradni
ahol még sok olyan honolt!

Hortobágyra kerékpárral
Szalonnával, hagymával
villa nem szükséges,
ha vagy, az elégséges
kerékpárod sebes legyen,
nem kell kimenni a hegyen


Légy lovagol
lepke, táncol,
eljárja a medvetáncot
Sáska, figyel
legyet, neszel
a lábával, bemeszel neki
Így ni
Ne lássak legyet lovagolni!

Szeretnének de, nem szabad
esik eső, de még szakad,
Ha szeretnek megverődnek,
Vessünk véget a terror-nek!

ez csak áltatás
ás, ás
ebből bizony
nem lesz ba**ás!


szálkás húsod megzabálom
hol a pipám
adsza hékám
szálkás szőrét füstbe folytom
ha mondom!

Hofi Géza azt mondta
nem kell vicc a színpadra!
elég ha a tévében láthatod
tovább adni ugysem tudod